Beszoktatás a bölcsibe – út bölcsődelátogatástól az ottalvásig

Baba fejlődése a hatodik hónapban

Ez az egész egy nagyon misztikus dolog volt számomra. Mindenki mondta, hogy egy pár hetes folyamatról van szó, de igazából nem tudtam elképzelni, hogy pontosan mire számítsak. A saját példám szeretném megosztani Veletek, hogy könnyebb legyen felkészülni.

Bölcsödelátogatás:
Egyszer be kell menned beiratkozni, ez még csak papírmunka. Majd a tervezett dátum előtt célszerű bemenni mégegyszer és megbeszélni, hogy mi legyen a gyerek jele és mit kell vinned. Ezt persze Te is át tudod gondolni, semmi bonyolult:
– 2-3 garnitúra váltóruha
– pelenka, popsitörlő, popsikrém
– törölköző
– pohár vagy cumisüveg az iváshoz
– cumi
– egy kis vésznasi amit nagyon szeret
– plusz nadrág, ha kimennek az udvarra.
És persze mindenre rá kell rajzolnod a jelét, még a cumira és a pelenkára is.
Néhány helyen még pizsamát kérhetnek a délutáni alváshoz, vagy akár ágyneműt is.
Valószínűleg fizetned kell havonta majd SZMK pénzt, jövedelemtől függően étkezést (350-400 Ft/nap), sok helyen pedig van kötelezően kijelölt nap, amikor gyümölcsöt kell vinned az összes gyerek részére.

Napirend a bölcsődében:
Nálunk reggel 8-ig kell bevinni a gyereket és rögtön 8-kor meg is reggeliznek. Ekkor péksütit, kenyeret, kiflit kapnak üdítővel vagy tejjel. Majd 10 órakor némi gyümölcsöt és aminek nem annyira örülök, pukit (puffasztott kukoricapehely) vagy ropit kapnak. Fél 12-kor ebéd, majd déltől 3-ig alvás. Aki nem alszik, azt kiviszik a konyhába Ica nénihez, hogy ne zavarja a többieket 🙂
3-kor uzsonna, majd pedig játék, amíg nem jönnek a gyerekért. Ha jó idő van, akkor szinte az egész napot kinn töltik, a tízórait és uzsonnát is a szabadban fogyasztják el.

1. nap:
A kisfiam 21 hónapos volt az első bölcsődei napon.
A reggeli és tízórai között, 9-re kellett vinnem. Bepakoltunk a szekrényébe, majd bementünk együtt a csoportszobába. Persze ki sem jött a ölemből, csak nézelődött. Kb. fél óra után már elkezdett játszani egy kisautóval, még negyed óra kellett, hogy otthagyjon engem. Vártam egy kicsit, majd kijöttem elintézni a papírmunkát a bölcsődevezetővel. Közben hozták a tízórait, Márti néni ölében ülve evett pár falatot. Mivel látszólag egészen jól elvolt nélkülem, ezért mondták, hogy menjek el egy fél órára nyugodtan. Amikor visszajöttem, már az udvaron voltak (tehát sikerült ráadni a csizmát, kabátot, sapkát, szuper!), fogta Márti néni kezét. Amikor meglátott engem, szaladt persze hozzám. Állítólag – mivel szerintem sosem mondják el, ha sírt a gyerek – nem volt egy hangja sem, nem hisztizett, jól érezte magát.

2. nap:
8-ra vittem be. Kinyitottam a csoportszoba ajtaját, Márti néni rögtön mutatott neki egy kismotort és onnantól kezdve nem is foglalkozott velem Petike. Én addig bementem a fürdőszobába a helyére tenni a pelenkát és popsitörlőt, mikor visszajöttem, éppen egy kisfiút ölelgetett (nagyon aranyos kisfiú, mindenkit megölel meg puszit ad). Annak a kisfiúnak ömlött az orrából a takony, szóval elég felemás érzéseim voltak ezzel kapcsolatban, de az a bölcsiben elkerülhetetlen, így inkább nyeltem egy nagyot. Észre sem vette, hogy eljöttem.
Fél 11-re mentem érte, éppen pelenkázta Márti néni őt és egy kislányt. Petike ekkor már rendbe volt rakva, ült egy kisszéken és várta, hogy a kislányt is átpelenkázzák. Milyen hihetetlen, hogy itthon maga a pelenkázás is egy harc, ott pedig még azt is kivárja, hogy mást átpelenkázzanak. Látszik, hogy minden csak nevelés, szokatás kérdése!
Persze most is elmesélték, hogy jó kisfiú volt. Nem reggelizett, de tízórait evett. Gyümölcslét nem kért, de a saját kulacsából vizet ivott.

3. nap:
Már fél 8-ra bevittem. Az apja is eljött végre velünk. Megmutattam neki, hogy mit hova kell tenni (ha véletlenül egyedül akarna elmenni érte, tudja a rendszert). Petike bement a csoportszobába, persze most is elterelték a figyelmét és már el is jöttünk.
11-kor mentem érte. Az udvaron voltak, messziről figyeltem, mit csinál. Álldogált Márti néni mellett, még eléggé meg volt szeppenve. Sikítva szalad elém örömében.
Elmesélték, hogy reggeli előtt volt pár könnycsepp, de sikerült megnyugtani. A reggeli felét megette, tízóraira viszont nem evett semmit.

4 nap:
Ez egy hétfői nap volt. Szintén fél 8-ra vittem és 11-kor mentem érte. Volt reggel nagy meglepetés, mert Márti néni nem volt ott, helyette egy teljesen ismeretlen gondozónő próbálta kiszedni a kezemből. Furcsa módon pár perc alatt sikerült is elterelni a figyelmét, így sírás nélkül el tudtam jönni. Állítólag jó gyerek volt, reggelizett és a tízóraiból is evett pár falatot.


5. nap:
Eddig mindig kézenfogva besétáltunk a csoportszobába, most viszont reggel az előtérből nem akart bemenni, így kézbe kellett fognom. A gondozónő rögtön cselt vetett be: “Petike, megnézzük, Julika néni hogy készíti a reggelit?” – és már repült is át a gondozónő kezébe, fel sem tűnt neki hogy eljöttem.
Nagy lépés: már a bölcsiben is ebédelt. A levest megette, a másodikból nem evett. Itthon sosem eszik két fogást, így ehhez még hozzá kell szoknia.

6-8. nap: 
Gyorsan tanul, mostmár tudja, hogy ő ottmarad, én eljövök. Reggel szó szerint kitépték a kezemből. Hallgatóztam és 10-20 mp után csönd lett, tehát a sírás csak Anyának szólt. Napközben egy hangja sem volt. Minden étkezésnél eszik egy kicsit, ebédnél vagy levest, vagy főételt. Ebéd után mentem érte, mindig jó kedvvel jött elém.

9. nap:
Ez lett volna az első ottalvós nap, de ma Anyukám ment érte, így inkább ebéd után hazahozta. Örömmel mesélte nekem, milyen aranyos volt Petike: amikor ment érte, a többiek már feküdtek. Befeküdt az egyik kisfiú mellé az ágyba és ő már aludni akart, mint a többiek. Anyukámra rácsukta az ajtót, hogy menjen el, mert ő bizony nem jön haza. Persze Anyukám hazahozta, de jó volt látni, hogy kész az ottalvásra.

10. nap:
Nagyon érdekes, hogy amikor reggel mondom neki, hogy indulunk a bölcsibe, semmi gond. Az átadóban is szépen átveszi a cipőt, jó kedve van. Amikor viszont mondom, hogy menjünk be a csoportszobába, rögtön mászik fel a nyakamba és szorít, úgy kell harapófogóval lebontani rólam.
Ez volt az első ottalvós nap. 12:20-kor telefonáltak, hogy kicsit nézelődött még lefekvés után, de egy negyed óra alatt elaludt. Másfél óra után ébredt, ekkor felhívtak engem telefon és értementem. (az első pár ottalvásnál még valószínűleg hamarabb felébred, mint ha otthon aludna, így érte kell menni, hogy ne zavarja a többieket).

11-12. nap:
Az előző napokhoz képest nem volt nagy változás. Kettő – fél három között megyek érte, mivel még mindig hamarabb kel, mint a többiek.

13. nap:
Reggel fél 8-kor elvittem, délután 4-kor mentem érte. Reggel persze sírt amikor kitépték a kezemből, de mihelyt becsuktam az ajtót, már csönd volt. Napközben evett minden étkezésnél, délben csöndben alaludt és fél 3-ig aludt. Maradt uzsonnára.
Hivatalosan is beszokott a bölcsibe, egész napos lett. Hurrá!

Mint látjátok, itt nálunk a folyamat szépen fel van építve, a gyerek igényeit nézve. Általában 2 hét a beszokás. Van, akinél kevesebb, ha van kényszerítő tényező (pl. a szülőnek vissza kell mennie már dolgozni és nem tud értejönni). Van persze akinél akár 4 hét is lehet a beszoktatás, tehát változó.


A reggeli sírás még pár napig kitartott, de úgy a 16. nap környékén elkezdett megszűnni. Amikor álmosabb vagy éhes, akkor sír, de ha jó kedve van és minden rendben van, akkor sírás nélkül ott tudom hagyni. 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:
Bölcsőde – beadjam vagy ne?
Milyen érzés, ha végre bölcsis a gyerek?
Lelkiismeretfurdalás, mert nem mindig a gyerek az első?
Így hagytuk el a cumit

Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.