Kategória: Testvérek

Szokták mondani: egyik kicsi, másik pici. 2 év korkülönbség a testvérek között hosszú távon jó “befektetésnek” tűnik, de bizony volt küzdelem, amikor még kicsik voltak. Az altatások megoldása, az egyenlő bánásmód, ne hanyagoljam el egyik gyereket sem, és persze az Énidő… elég sarkalatos pontok.

Ez egy nagyon kényes téma és őszintén szólva egy kicsit félve is hozakodom vele elő. Nagyon sok családban láttam, hogy a szülő némelyik gyerekével mindenben kivételt tesz, a másikkal pedig alig foglalkozik. Mindig megfogalmaztam, hogy hogyan lehet ilyet csinálni, miért kivételez az egyikkel, ilyet nem szabad… aztán lett Nekem is két gyerekem…

Van egy 4,5 éves kisfiam és egy 2 éves kislányom. Imádom mindkettőt, de hogy tudnak ennyire különbözni?

Nem is burkolt célom a két testvér közötti kis korkülönbséggel az volt, hogy egy picit kevesebbet kelljen foglalkozni a gyerekekkel, mivel azok majd szépen eljátszanak egymással. Azért közben előjöttek az emlékek a gyerekkoromból, amikor is a tesómmal egyfolytában veszekedtünk és kiabáltunk egy mással. Vajon milyenek lesznek az én gyerekeim? Megnyúzzák egymást ha egy pillanatra nem figyelek rájuk?

Én mindig is nagycsaládot szerettem volna, ami három gyereknél kezdődik. A kisfiam születése után pár nappal már tűkön ültem, hogy mikor jön a kistesó. Készültem rá lelkileg, és szinte türelmetlen voltam. Sokan mondták, hogyha szeretnénk harmadikat is, akkor inkább gyorsan legyünk túl rajta, hogy ne legyen nagy korkülönbség, de én most úgy érzem, egyelőre jobb lesz itt megállni.