Ha már újszülött korában elkezdted tanítani a gyerkőcöd az általad választott idegen nyelvre, egy idő után azt érezheted, hogy elveszted a lendületet, mivel nem kapsz semmilyen pozitív megerősítést: van-e értelme annak, amit csinálsz? Mikor lesz az első alkalom, amikor bebizonyosodik: volt értelme az erőfeszítésednek? Tényleg megérti, amit mondasz neki, netalántán meg is szólal az idegen nyelven?
A lenti “eredményeket” én kb. napi fél óra angollal értem el, rendszertelen eloszlással. Tehát néha 1 hétig teljesen kihagytuk a nyelvet, sokszor viszont szinte egész nap angolul beszéltem hozzá.
Teljesen érthető, hogy az első pár hónapban még nem tudja kifejezni, hogy megérti-e amit mondasz neki, hiszen még gesztusokkal sem nagyon tud válaszolni.
Olyan 8-10 hónapos kora körül találkozhatsz az első “talán megérette” pillanatokkal. Megkérdezed tőle: kérsz tejet? És mintha máshogy nézne rád, ha kér, mint akkor, amikor nem, vagy kinyitja a száját, hakér. De ez még annyira bizonytalan… feltételezed, hogy már megérti a dolgokat, csak regálni nem nagyon tud/akar ár.
Aztán 1 éves kora körül már határozottan látszik, hogy megérti a kérdéseket és aszerint cselekszik. Például ha megy el valaki, és megkéred, mutatod neki, akkor pápázik. Vagy megkérdezed, hol a cumija és megmutatja. De ez is sokmindentől függ. Ha leköti valami, nem figyel rád. Vagy odafigyel, de éppen szégyenlős hangulatában van, vagy egyszerűen csak nem akarja megcsinálni amit kérsz tőle. Ilyenkor már feltételezed, hogy érti amit mondasz neki, de nagyon nehéz letesztelni, hogy az idegen nyelven is ugyanígy történik-e? Lehetnek néha sikerélmények, de teljes bizonyosságal nem mered azt mondani, hogy ez a Te érdemed vagy csak véletlen egybeesés. Sokszor lehet, hogy nem is a mondanivalót érti meg, hanem a hangsúlyt és a mimikádat, így mondhatnád akár kínaiul is, arra is megtenné amit kérsz. Például mutatod neki a bébiételt és megkérdezed, éhes-e, akkor bólogatni fog. De ez nem attól függ, milyen nyelven teszed fel a kérdést, valójában a testbeszédedre válaszol.
Nálunk az első tutibiztos visszajelzés olyan másfél éves korában volt. Vannak ugye olyan szavak, mondatok, amiket nagyon gyakran mondasz neki: cumi, cumisüveg, pelenka, takaró (nálunk ez a kabalája, mindig magával húzza), anya, apa, éhes, szomjas… Egyszer megkérdeztem tőle angolul: hol a takaród? Bement a szobájába majd pár perc múlva kijött a takarójával. Én annyira de annyira boldog voltam. Ekkor éreztem először, hogy volt értelme a sok szótárazásnak és erőlködésnek, hogy minél többet angolul beszéljek hozzá.
Természetesen hatalmas lendületet vettem. Elkezdtem mégjobban koncentrálni, hogy amikor lehet, angolul szóljak hozzá. Mivel ekkor már a férjem is látta, hogy van értelme, ő is biztatott. A reggeli tévézéshez kerestem angol nyelvű meséket (ugyanazokat, amiket az M2-n is nézni szokott és szeret). Heti 1-2x azokat indítom el neki. Korábban csak akkor lehetett szó angolozásról, ha ketten voltunk. Felbátorodva sokszor csináljuk azt, hogy játszunk vele, a férjem magyarul beszél hozzá, én pedig angolul. Ez azért is nagyon jó, mert sokszor ugyanazt mondjuk mindketten, csak különböző nyelven, szerintem ez nagyon sokat jelent.
Most 21 hónapos Petike és már határozottan érzem, hogy megérti amit mondok neki. Ne értsd félre, nem mindent ért meg. Csak és kizárólag azokat a szavakat, szófordulatokat, amiket a leggyakrabban használok. Ma például angolul mondtam neki játék közben, hogy “ugyan már, miért van a cumi a szádban, vedd ki gyorsan”. A férjem mondta is, hogy biztos nem adja, a cumi az kell és kész. Meglepő módon mégis kivette a szájából és letette. Ez egy olyan mondat volt, aminek az értelmét a hanglejtés nem befolyásolta és kontextusa sem volt, hiszen közben teljesen mást csináltunk és semmilyen módon nem utaltam rá testbeszéddel, mit szeretnék (nem mutattam a cumira, sem a saját számra vagy ilyesmi).
21 hónapos kora ellenére még nem beszél, egyetlen szó amit ismételget, az a “nem”. Biztosan sok idő fog eltelni, mire le tudom mérni, kommunikálni is tud-e angolul. De kövessetek és akkor nem maradtok le a fejleményekről.
Ha kérdésetek van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnátok témát, likeoljátok a Babamamablog oldalt Facebookon és írjatok Nekem, válaszolni fogok!
Kapcsolódó bejegyések:
Hogy állunk az angollal két évesen?