Lelkiismeretfurdalás, mert nem mindig a gyerek az első?

Mindig minden miatt bűntudatom van… ha itthon van a gyerek, de én nem foglalkozom vele, mert a kimosott ruhákat kell elpakolnom. Akkor sem jobb, ha helyette elviszem a nagyszülőkhöz és a tennivalók után még marad pár percem és megnézek egy részt a kedvenc sorozatomból. De akkor is rosszul érzem magam, ha itthon van, vele játszok, közben meg halomban áll a tennivaló. Hogyan lehet megtalálni az egészséges egyensúlyt???

A mai világban mindenhol azt sugallják, hogy az Anyuka a pokol tüzén fog elégni, ha nem mindig a gyerek az első. Én amúgy nagyon nem értek ezzel egyet. Sehol sincs az megírva, hogy onnantól kezdve, hogy valaki gyereket vállal, nem szabad magával foglalkoznia. Sőt, nagyon úgy látom, hogy nagyon megfordult a világ, elvárnánk tőlünk, hogy egész nap fejlesztő játékokkal játszunk a gyerekkel, beszéljünk hozzá, a TV-t még véletlenül se kapcsoljuk be neki, és azt, hogy elmenjünk például moziba, felejtsük is el.

Pedig anyukáink, sőt, nagyanyáink idejében sem volt ez így… megkérdeztem a 75 éves nagymamámat, és bizony elmesélte, hogy pici baba születése után is ugyanúgy eljártak a bálakba, szülinapokra, különböző összejövetelekre, addig a nagymamák voltak, akik vigyáztak a gyerekekre. És akkor senki nem nézett rájuk ezért csúnyán. Akkor most mi változott???

Emiatt mi a férjemmel kihasználjuk a nagyszülők és a keresztszülők lelkesedését. A 3 éves fiam sokat nincs itthon, főleg most a nyáriszünetben. És bár a bölcsiben csak 8-4-ig lenne, ha a nagyszülőknél van, akkor sokszor estig ott van, sőt, sokszor ott is alszik. A keresztszülei is szinte sorban állnak, mikor visszük már végre, ott is szeret ottaludni, sőt, hazajönni sem akar. Örül neki a gyerek. Örül a nagymama. Örülök én is. Akkor miért érzem mégis rosszul magam?

Sőt, mostanság gyakori, hogy a két gyereket együtt viszik el, mert annyira jól elszórakoztatják egymást. És többet vannak oda, mint amennyi a szükséges minimum lenne (tehát amennyi idő a munka és a házimunkára szükséges). Szóval ha 3 éves és a 8 hónapos gyerkőc is odavan, mi a férjemmel rögtön kihasználjuk, ha üres a ház. Moziba, biciklizni, boltozni járogatunk.

Mi a véleményetek? Szerintetek ez belefér? Mi lehet az az ideális egyensúly, ami még elfogadhatónak mondható?

Kapcsolódó bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük