Milyen érzés, ha végre bölcsis a gyerek?

Jó.

Bővebben?

Nagyon jó.

De tényleg. Annyira halasztgattam a bölcsődébe adását, pedig már 1,5 éves korára be volt tervezve a munkám miatt, amit nagyon nehéz volt itthonról elvégezni gyerek mellett. Aztán csak halogattam pár hónapig, most viszont boldog vagyok, hogy megléptem.

Nagyon sok pozitív hatását érzem az egész családra nézve.

Elmondhatatlanul jó érzés az, hogy van újra napirendem. Minden nap ugyanakkor felkelek, csinosan felöltözök, elviszem a bölcsibe. Hazajövök, aztán lehet dolgozni. Sőt, van időm takarítani és még egy kicsit tornázgatni is.




És amikor értemegyek 4-kor, látom rajta, hogy boldog volt egész nap. Ez egyszerűen látszik. Odajön hozzám, de nem szaladva, csak lassan mosolyogva. Integet a gondozónőknek és borzasztó jó kedve van, kiegyensúlyozott.

Azóta itthon is azt veszem észre, hogy a játékokkal rendeltetésszerűen kezdett el játszani. Jó alkalom ez bevezetni, hogy pakoljon el maga után, igyon pohárból vagy például aludjon el este úgy, hogy nem fekszek mellé, csak ülök az ágya szélén, mint a bölcsiben is.

Én is sokkal türelmesebb vagyok vele és amikor itthon van, koncentráltabban csak rá tudok figyelni. Együtt játszunk, nevetgélünk. Korábban hiába volt itthon egész nap, volt mellette tennivalóm és nem tudtam folyamatosan ráfigyelni.




A nagyszülők élik meg ezt nehezebben, hiszen nekik sokkal kevesebb jut a gyerekből (nálunk legalábbis extrém sok időt töltött a nagymamáknál). De ez az élet rendje, egyszer eljön ez is. Majd megszokják, hogy csak hétvégén van unoka, hétközben csak pár lopott órára kapják meg esetleg. Én is nehezebben engedem, hiszen hiányzik. Alig van velem, ki akarok használni minden vele eltöltött időt.

Én persze szerencsés helyzetben vagyok, hiszen itthonról dolgozom, van időm főzni, mosni, takarítani napközben. Másoknak persze csak pár hét jut ebből a nyugiból, utána vissza kell menni dolgozni. De az a pár hét aranyat ér. Szóval ne azon búslakodj, hogy bölcsibe megy a gyerek, hanem használd ki a kapott időt!

Kapcsolódó bejegyzések:

Bölcsőde – beadjam vagy ne?

Beszoktatás a bölcsibe

Betegségek a bölcsiben

Amikor egy kicsit sok a gyerekből…

“Milyen érzés, ha végre bölcsis a gyerek?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Ezt a cikket komolyan gondoltatok? Azért vállalsz gyereket, hogy 1,5 év múlva napi 8 órára lepasszolhasd.- és erre még büszke is legyél? Mert kifestheted magad?
    Tedd meg a társadalom érdekében, hogy több gyereket nem vállalsz. Köszi.
    És ne írj irodalomnak nem nevezhető random dolgokat sehova többet.

    1. Szia! Azért azt tegyük hozzá, hogy ez nem úgy volt, hogy én csak azért szültem gyereket, hogy legyen. Nagyon örülnék neki, ha megtehetném, hogy itthon maradok 3 évet és közben nem kell dolgoznom, de nem mindenkinek ilyen a munkahelye. Elmondhatom, hogy nem mindig vagyok én sem boldog attól, hogy dolgoznom kell ahelyett, hogy a kisfiammal tölteném az időt. Viszont hidd el sokan vannak ezzel így, hogy vissza kell menniük dolgozni vagy anyagi okok miatt, vagy amiatt, mert ha tovább maradnának otthon, elvesztik a munkahelyüket. A mai világban ez már nem úgy van, hogy elmész 3 évre – netalántán 2x vagy 3x 3 évre ha több gyereket szeretnél – és aztán tárt karokkal fogadnak vissza. Nem is beszélve arról, hogy sok olyan típusú munka van, ahol ha kihagysz ennyi évet, akkor nagyon nehéz a visszarázódás. Mivel én itthonról dolgozom, így a napi munka mellett be tudok szorítani olyan dolgokat is, amit más esetleg nem tehet meg, ennek örülök és nem fogok leugrani a hídról amiatt, mert másoknak ez nem tetszik. Szóval kérlek, gondokozz mielőtt ilyen hangnemben írsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.