Te is frászt kapsz attól, amikor mosolygós arccal kérdezik, hogy érzed magad újdonsült anyaként? Milyen érzés otthon lenni és semmittevéssel tölteni a napjaid? Nem vagy egyedül!
Amikor kiderült, terhes vagyok, előre megterveztem, mit szeretnék csinálni majd a kisbaba mellett: szerettem volna új nyelvet tanulni, blogot vezetni, finomabbnál finomabbakat főzni otthon, sokat tornázni és nagyokat sétálni minden nap. Persze sokan próbáltak felkészíteni, hogy ne éljem nagyon bele magam, mert a gyerkőc le fogja kötni minden energiámat.
Amikor megszületett a pici, örültem is a sok szabadidőnek. 3 óránként megetetni, tisztába tenni… és ezzel véget is ért a napi tennivalók listája. Tényleg annyi szabadidőm volt, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Azonban idővel a baba egyre több figyelmet igényelt. Folyamatosan követelte a szórakoztatást, hogy járkáljunk vele, a kezemben legyen. Anyukám sokat mondta: “kis gyerek, kis gond; nagy gyerek, nagy gond”. És igazat kellett adnom neki.
Az első 2-3 hónapban még volt a terhesség folyamán összegyűjtött vésztartalékokból, illetve reménykedtem, hogy hamarosan vége lesz ennek a húzós időszaknak. Petike kb. 6 hónapos korára kezdtem kifogyni az energiából… Éjszaka volt, hogy 10 percenként keltem. Ettől függetlenül a baba kialudta magát, én nem! Nappal pedig folyamatosan figyelmet igényelt. Nagyon nehéz volt lekötni addig, amíg nem mászott. Gondoltam, akkor majd egyszerűbb lesz. Na persze… akkor pedig lehet szaladgálni utána, egész nap. Lekötné ő magát, de csupa olyan dologgal, ami veszélyes. Mindent a szájába vesz, mindenbe belekapaszkodik. A járókában ordít, az etetőszékből kimászik. Ha főzni szeretnél, a lábadon kapaszkodik fel. Amikor pedig leülnél, hogy játszol vele, biztos, hogy az ellenkező irányba mászik el. Aztán jön a fogfájás, amikor extrán nyűgös, nem akar aludni és borzasztó nehéz új dolgokat kitalálni, amivel el tudod vonni a figyelmét arról, hogy fáj valamije. És amikor sikerül elaltatnod másfél óra alatt, alszik fél órát és már fenn is van.
Ne gondoljátok a fentiek alapján, hogy katasztrófaként éltem meg az anyaságot, mert imádtam és imádom most is! Sosem sajnáltam a gyerekre szánt időt. A takarításmániámból lejjebb adtam, az ebédet rendeltem vagy pedig 2-3 napra főztem egyszerre. A terveimet pedig halasztottam. És egész nap szaladgáltam után, nagy örömmel.
Viszont mindenkinek vannak olyan napjai, hogy reggel nem tud kikelni az ágyból. Ilyenkor nagyon-nagyon nehéz mégis felkelni és reggel 6-tól este 9-ig szaladni a gyerek után.
Szóval ha néha úgy érzed, 3 napig látni sem akarod a gyereked és csak aludni akarsz egész nap, ne érezd bűnösnek magad, ez teljesen normális.
És hogy mikor lesz jobb? Én Petike 1 éves korában kezdtem el érezni, hogy határozottan könnyebb. Akkor kezdett el járni stabilan, így elment egyedül ahova szeretett volna. Eljátszott egyedül a játékokkal és nem csüngött folyton rajtam. A fogfájós időszakok is nagyon megritkultak. És 1,5 éves korától kezdve pedig egy álom. Már átalussza az éjszakákat (vagy ha 1-2x megébred, akkor is gyorsan visszaalszik). Könnyű megnevettetni, sőt, ő huncutkodik. Egy élmény az élet 🙂
Kapcsolódó bejegyzések:
A gyerek és a telefonfüggőség
Ciki takarítónőt fogadni?
Lehet-e otthonról dolgozni gyerek mellett?
Lázcsillapítás – 13 tipp magas láz esetére
Beszoktatás a bölcsibe – út a bölcsődelátogatástól az ottalvásig
Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂