A terhességem alatt nagyon örültem annak, hogy a férjemmel mindketten itthonról dolgozunk. Úgy gondoltam, hogy gyerek mellett is tökéletesen el fogom tudni végezni a munkám. Míg a gyerek magában játszik, addig én ülök a számítógép előtt és megcsinálom a napi feladataimat. Na persze…
A mai világban már sok rizikóval jár elmenni szülési szabadságra. A munkáltató kénytelen felvenni valakit az anyuka helyére, és mi van akkor, ha az a személy jobban beválik? Hála az internetnek, nagyon sok munka otthonról is elvégezhető így leginkább kisebb cégeknél terjed az a tendencia, hogy az anyuka otthonról is inkább elvégzi a munkáját.
Ez viszont nem annyira egyszerű, ahogyan első ránézésre tűnik.
Az első 3 hónapban nagyon boldog voltam, hogy a szoptatások között igazából teljesen ráértem és tudtam nyugodtan dolgozni. Még dicsekedtem is az ismerősöknek, hogy milyen jó baba mellől dolgozni, nagyon kényelmes és könnyen megoldható.
Minden akkor “romlott el”, amikor elkezdett átfordulni. Kinyílt előtte a világ és folyamatosan igényelte, hogy játsszak vele, ott legyek a közelében. A napi alvásigénye is nagyon lecsökkent, ráadásul az altatással is gondok voltak. Másfél óra küszködés után aludt 1 órát, amitől nagyon lefáradtam. Hát így már sokkal nehezebb volt ledolgozni a napi 8 órát.
A katasztrófa akkor kezdődött, amikor 6 hónapos korában elkezdett mászni. Onnantól kezdve folyamatosan mennem kellett utána. Ráadásul ha leültem a számítógép elé, elkezdett ordítani és egyszerűen nem engedte, hogy dolgozzak. Így inkább én is az alvásidőkre hagytam a munkát. Napközben 2×1 óra és a maradék éjszaka. Elhihetitek, hogy rövid idő után nagyon-nagyon fáradt és kétségbeesett voltam.
Akkor mégis hogyan oldottam meg?
A család segítségével. Anyósom és Anyukám váltva vitték el, minden délután kb. 3 órakor elvitték és este 7-ig ottvolt, így megoldottam a munkát. Viszont ez hatalmas lelkiismeret furdalást okozott nekem. Egyrészt minden nap leszervezni, hogy valaki vigye el olyan érzés volt, mintha szabadulni akarnék a saját gyerekemtől. És ezzel még a mai napig sem barátkoztam meg.
Mit tehet az, akinek nem tud segíteni a család?
Ha Te olyan helyzetben vagy, hogy egyedül kell ezt megoldanod, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy ne vállald be. Bármilyen egyszerűnek is tűnik, hogy gyerek mellett dolgozhatsz otthonról, nem fogod tudni megoldani. Napi 8 órában legalábbis biztosan nem.
Mennyi munkát vállalhatok be?
Az első 3 hónapban akár napi 6-8 órát. 3-6 hónapos kora között már kevesebbet, olyan 5 órát. Leginkább a gyerek alvásigényétől függ persze. Később pedig szerintem napi 2-3 órát tudsz biztonsággal bevállalni, ezt is a délutáni alvásidőben és este.
És mi a helyzet a bölcsivel?
Az én lelkivilágomnak nagy megnyugvást hozott, amikor bölcsibe került. Kezdetben úgy terveztem, hogy 1 éves korában bölcsibe adom, de egyszerűen nem volt szívem, nem akartam lemaradni semmiről, így végül majdnem 2 éves volt amikor elkezdtük a beszoktatást.
Elvileg már 6 hónapos korától be lehet adni, de szerintem nagyon szorult helyzetben kell ahhoz lenni, hogy így döntsön egy anyuka.
Összefoglalva: napi néhány óra munkát valóban el tudsz végezni otthonról segítség nélkül is, ami még mindig jobb, mint a semmi. De jobb, ha felkészülsz rá, hogy a korábbi tennivalóidból le kell adnod valamennyit egy időre.
Kapcsolódó bejegyzések:
Beszoktatás a bölcsibe
Mikor lesz már könnyebb? Avagy problémák az első évben
Betegségek a bölcsiben
Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂