Szicília kisgyerekkel – technikai tudnivalók egy repülős-autóbérlős útról

Még Petike születése előtt megfogadtuk, hogy az életvitelünket a gyerek után sem változtatjuk meg. Ugyanannyit fogunk utazni és bevállalós szülők leszünk. El kell mondjam, ez egyszerűen hangzik, de valójában sok szervezést és kompromisszumot igényel.

Tehát hogyan lehet belevágni egy 8 napos repülős utazásba? Hát így!

A repülőjegy lefoglalása egyszerűen ment. Az interneten böngésztem a lehetőségeket, és október közepén találtam a legkedvezőbb árakat, így gyorsan le is foglaltam 8 napra. A férjem is egyetértett, hiszen már régóta beszéltük, hogy még a gyerek 2 éves kora előtt elmegyünk egy repülős útra.



Úgy terveztük, hogy bérelünk autót, a szállásokat saját magunk foglaljuk, és rugalmasan tartjuk az útitervet, tehát mindig csak aznap foglaljuk le az esti szállást.



Az útiterv összeállítása:
A sokk az utazás előtt kb. 2 héttel jött. Megnéztük, mit érdemes megnézni, és nem akartunk semmit sem kihagyni. Így az jött ki, hogy gyakorlatilag az egész szigetet körbeutazzuk, ami kb. 1000-1200 km kitérőkkel. A repülőutat leszámítva 6 tiszta napunk volt, ami napi 200 km-t jelentett, ezt soknak találtuk. Gyerekkel nehéz annyit utazni, illetve nem lehet azt csinálni, hogy 50 km-enként megállunk egy-egy látványosságnál. Petike ekkor már napi 1x aludt 2-3 órát. Tehát ez volt az adott idő a kilométerek megtételére, egyben. Eszerint összeállítani az útitervet viszont lehetetlen feladat volt.
Mivel a jegyet már kifizettük, nem volt visszaút. Úgy voltunk vele, hogyha egyhelyen foglalunk szállást a tengerparton és ott töltjük el az időt, az is jobb mintha itthon maradnánk. Tehát szinte elvásárok nélkül indultunk neki és csak az első éjszakára foglaltunk szállást, hogy rugalmasan tudjuk intézni a továbbiakat.



Autóbérlés:
És emellett jött az autóbérlés kérdése. Gyerekkel minden drágább, ezt nagyon jól tudjuk. Kettőnknek elegendő lett volna a legkisebb autó kibérlése. De a babakocsi és a sok poggyász miatt kénytelenek voltunk egy kicsit nagyobb autót bérelni. Javaslom az Avis magyar oldalát, ahol telefonon is tudsz beszélni magyarul egy hölggyel, aki készségesen segít mindenben. Maga a bérlés szerintem elég olcsó volt, kb. 7000 Ft/nap áron már egy C osztályú Mercedes-t tudtunk bérelni. Amihez a gyerekülés napi 9000 Ft-ba került!!! Ennyiért megérné inkább magunkkal vinni egyet, csakhogy fizikai képtelenség még ezt is magunkkal cipelni a repülőtéren (lásd lejjebb).

Poggyász és beszállás:
A repülés először egyszerű dolognak tűnt. Fapados jegyet választottunk Palermóba, Római átszállással, aminél 2 kisebb bőröndöt, 1-1 kézitáskát vihetünk, a baba miatt pedig egy pelenkázótáska és egy babakocsi is jöhet. Ebbe minden el kell férjen.
DE! Képzeld el, hogy a repülőtéren vagy. A gyerek a kezedben. A hátadon mondjuk egy hátizsák pelenkázótáskaként. Az irataid/beszállókártya is a kezedben a kézitáskád mellett. A férjed tolja a babakocsit és viszi a két bőröndöt, meg a pulóvereiteket, kabátokat??? Képtelenség. Mi már sokat utaztunk, gyerek nélkül is nagy bonyodalom. Így végül úgy döntöttünk, inkább kifizetünk egy nagy poggyászt és feladjuk csomagként. Ez sokmindent leegyszerűsített. Igaz, hogy ez 15.000 Ft-ba került oda és ugyanennyibe vissza, de így csak a gyereket, pelenkázótáskát, babakocsit és a kabátokat kellett cipelnünk a repülőtéren. Hidd el, ez is bőven elég.
A beszállásnál mi szépen kivártuk a sort a gyerekkel. Amikor sorra kerültünk, szinte lekiabáltak minket, hogy nehogy mégegyszer végigvárjuk a sort, a VIP sorban előzzünk be mindenkit, hiszen gyerekkel vagyunk. A többi 3 alkalommal mindig beelőztük a sort és senki nem nézett ránk csúnyán. Tehát gyerekkel előzz nyugodtan.
A babakocsira a csomagfelvételnél kell kérni egy bilétát, hogy ne keveredjen el. Feladhatod csomagként (ingyenes), vagy nálad maradhat a repülőtéren és egészen a repülő ajtajáig viheted. Ott egyszerűen leteszed (nem kell senkinek odaadni, csak hagyd ott). Amikor kiszállsz a repülőből, ott lesz. Ez nagyon praktikus.



Repülés:
Nem vettünk külön repülőjegyet/ülőhelyet a gyerek részére, hanem csak babajegyet, ami azt jelenti, hogy viszonylag kevés összegért repülhet, viszont az öledben kell üljön (a mi Alitalia-s felnőtt jegyünk 50.000 Ft volt, a babajegy 7.000 Ft). Ez ésszerűnek tűnt, mivel úgyis meg lesz rémülve és úgy gondoltuk, le sem tudjuk vakarni magunkról a repülőn. 1,5 éves gyerek révén a felszállás és leszállástól bár megijedt egy picit, folyamatosan magyaráztam neki, most mi történik és nem volt sírás. A Budapest-Róma útvonalon repülés közben nehéz volt ülve tartani, az előttem lévő ülésen a kisasztalt hajtogatta fel-le, ami az előttünk ülőt zavarhatta. A lábával pedig (véletlenül) folyamatosan rugdosta a szomszédot. Szóval nem volt egyszerű. Összességében azért jól viselkedett gyerekhez képest, csakhát neki nagyobb mozgástér kell és nem tud másfél órán keresztül mozdulatlanul ülni.
Az átszállás után viszont a felszállásnál átölelte az apját és elaludt. Én nem is mertem remélni, hogy repülés közben aludni fog, de így történt. 8 nappal később a hazafele úton is aludt, ennek nagyon örültünk.
A repülőn a stewardessek nagyon segítőkészek voltak. Ha van üres hely a gépen, akkor sokszor átültetik a gyerekeseket, hogy ne zavarják a többi utast. Ha szükséged van meleg vízre, bébiételre, kanálra, akkor kérhetsz tőlük.



A nap megszervezése gyerekkel:
Mint azt fentebb is írtam, sok kompromisszumot igényel, így mi is sok úticélról lemondtunk. A gyerek alvásidejéhez igazítottunk mindent. Néhány nagyon népszerű látnivalót kihagytunk (pl. Agrigentoban a Templomok-völgyét), helyette viszont sok-sok apró kis faluban kószáltunk. Én egyébként nem bánom, jobban szeretem felfedezni az autentikus helyeket mint a zsúfolt turistahelyeket.
A napirendünk úgy nézett ki, hogy először is reggel jó korán keltünk. Sokszor kínszenvedésnek tűnt, mire el tudtunk menni reggelizni, mivel sok helyen csak 8-tól vagy akár 9-től volt reggeli. Amikor 6-kor kelt Petike, elhihetitek, hogy 9-kor már majd’ éhen haltunk.
Délelőtt általában kocsikáztunk mondjuk fél órát és kerestünk valami szép helyet, ahol érdemes megállni. Sokszor csak rámutattunk a térképen egy kis településre, sosem bántuk meg. Mindig kedves emberekkel, régi házakkal, szép tengerparttal találkoztunk, csak meg kell találni a szépséget mindenben.
Dél körülre Petike elálmosodott, akkor megtettünk egy nagyobb távot autóval, ekkor tudott aludni. Sokszor 50-nel mentünk, hogy minél többet tudjon aludni az autóban. Ez persze nem probléma egy nyaralás alatt, legalább tudtunk nézelődni. Ilyenkor viszont pisiszünet vagy egy megállás fotózni kizárva, hiszen ha megáll az autó, a gyerek felébred.
Mindig délutánra terveztük a fő attrakciót. Ekkor először megebédeltünk valahol, majd sétáltunk egy kicsit. Ha szerencsénk volt, megmaradt a gyerek a babakocsiban és arra mentünk, amerre akartunk. Ha sétálni akart, akkor viszont nagyon figyelni kellett, nehogy autó elé ugorjon vagy beleessen a tengerbe a parti sétányon. A legrosszabb persze amikor kézben kellett cipelni, ilyen pedig elég sokszor volt. A férjem és én is kemény karizmokat növesztettünk a 8 nap alatt, a babakocsi sokszor csak arra volt jó, hogy a táskát legalább ne kelljen cipelni.
A látványosságokat csak kívülről néztük meg, hiszen jegyet venni eleve fölösleges, ha csak a gyerek után szaladgálnánk.
Este pedig elfoglaltuk a szállást, fárasztottuk még egy kicsit a gyereket, majd jött az altatás. És amikor 8-9 körül végre elaludt, akkor persze volt egy kis hiányérzetünk, hiszen nyaralás alatt régen ekkor indultunk neki a városnak. Helyette ilyenkor csendben kellett lenni, maximum a teraszra tudtunk kiülni, ha volt.



Mit egyen a gyerek, ha folyton úton vagyunk?
Ennek a megoldása volt talán a legbonyolultabb feladat. Hiába ültünk be minden nap éttermbe, tudjátok nagyon jól, hogy egy másfél éves gyereknek nem lehet bármi odaadni. Sokmindent nem is szeret, nehéz apróra vágni vagy csak egyszerűen macerás odaadni neki.
Már a reggelinél mindig bajban voltunk, mert vagy májkrém+kenyér, vagy tojásrántotta jöhet nála szóba. Na ez egyik sem volt legtöbbször. A májkrém bár itthon egy elterjedt étel, Szicíliában nem is nagyon ismerik. Egyetlen egy helyen sikerült vennünk, de annyira kuriózumnak számít, hogy a hűtőpultban volt összesen 10 dobozzal egy Tesco méretű boltban.
A napközbeni nasi egyszerűbb volt. Vittünk itthonról néhány kedvencét: Dörmi piskóta, Tere-fere keksz. Kinn pedig vettünk Kinder Pinguit, azt imádja.
Bébiétel mindig volt nálunk, de mivel otthon már ritkán kapott, így kérdéses volt, megeszi-e. Azt kell mondjam, hogy nem volt vele probléma. Még azt is, amit otthon sokszor visszautasított, jóízűen megette. Szaladgált annyit és neki is olyan sok volt az újdonság, hogy mindent megevett.
Az éttermenkben pedig mindig sültkrumplit kértünk neki. Néha jól is jött, volt rá példa, hogy olyat sikerült rendelni, ami nem ízlett és mi is a sültkrumplival laktunk jól.

Én összességében pozitívan értékelem az utat. Mi és és a gyerek is nagyon élvezte. Emlékezni nem fog rá, de mi igen. Amikor hazaértünk, akkor volt egy hatalmas fáradtságroham, nem győztük kialudni magunkat. Szerencsére segített a család, sokat vigyáztak Petikére – hiszen hiányzott is nekik és örültek, hogy végre itthon van.

Ha kíváncsi vagy, mit néztünk meg Szicíliában, kövesd a blogom, mert hamarosan írok Nektek egy részletes élménybeszámolót!

Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Varázslatos Bambara Hotel Felsőtárkány

Milyen gyógyszereket pakolj kisgyerekkel való utazáshoz?

Melyik a jobb? Gyerekkel utazni vagy nélküle?

Mikor fog már végre beszélni?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.