A férjemmel 8 év együttélés után adatott meg nekünk, hogy végre babánk legyen. /Erről majd szeretnék még nektek később meséni./ Ez idő alatt igencsak aktív életet éltünk: nagyon sokat utaztunk belföldre, külföldre egyaránt. Emellett nem volt nap, hogy ne mentünk volna el kerékpározni, sétálni vagy csak úgy kocsikázni egyet, egyszerűen nem tudtunk itthon ülni.
Mivel a férjemmel együtt itthonról, internet segítségével dolgozunk, így ezt könnyen meg is tehettük. Az ügyfelek a „főnökeink”, így napközben is megoldható, hogy felállunk a számítógéptől és azt csináljuk, amihez kedvünk van (na persze este be kell pótolni). Már a gyerektervezéskor sokan mondták, hogy fel kell adnunk ezt az életstílust, mivel gyerekkel nem lehet jönni-menni, otthon kell ülni vele és nem szabad kitenni a spontán életmódunknak. A babának fix napirend kell, hogy a megszokott helyen legyen, és a többi… több tucat rémhírrel próbáltak eltántorítani minket.
Ezt mi nagyon gyorsan megcáfoltuk. Persze igazodva a gyerkőc napirendjéhez, de mi akkor is mentünk, mint bab a fazékban. Már 2 hetes korától séta délelőtt, séta délután. Amikor nagyobb lett és kiszámíthatóvá vált a napi 2 alvása, az alvásidejét használtuk fel a sétákra. Amikor autóval kellett valahova mennünk, szintén úgy időzítettük, hogy alvásidőben legyen úton (sokszor 60-nal közlekedve, hogy ki tudja aludni magát rendesen). Már 3 hónapos korában tengerparton nyaraltunk, 1-2 napos belföldi kirándulásokat tettünk. Ha munkaügyben kellett utazni, akkor is jött velünk ha tehettük. Még a férjem tárgyalt, én tologattam a babakocsit, vagy amikor nagyobb lett, akkor kerestük a játszótereket.
Most másfél éves Petike és sem én, sem a család többi tagja nem vette észre ennek negatív hatását.
DE: Egy ehhez köthető probléma viszont mégis felmerült, ami pedig az altatás kérdése.
A kisfiam egy mintababa volt, amikor megszületett. Háromóránként evett, aludt amikor kellett és még 3 hónapos sem volt, amikor átaludta az éjszakákat, este 7-től reggel 8-ig aludt úgy, hogy közben egy hangja sem volt, még tejet sem kért. A hasfájással sem volt sosem gondunk. Viszont amikor 3 hónapos lett, valami megváltozott. Éjszaka elkezdett sokat felsírni, óránként tejet/vizet kellett neki adni. Nem akart elaludni sem, sokat küzdöttem vele. Azt gondolom, hogy ekkor kezdte el bántani a fogacskája, ami egyébként 5 hónaposan bújt ki neki. Voltak kemény időszakaink. Ekkor kezdtünk rászokni arra, hogy amikor álmos volt, de nem tudtam elaltatni, elmentünk babakocsizni, rossz idő esetén autókázni. Egyszerűnek tűnt és jobb volt mindannyiunknak: nekem sem volt 2 óra az altatás és Petike sem nyűglődött az álmosságtól. A fogfájós időszak után is volt hetente 2-3 alkalom, amikor a babakocsit választottuk, mivel nem akart aludni.
1 éves kora után kezdett válságosra fordulni a helyzet. Szépen lassan elértük azt az állapotot, hogy egyeltalán nem tudtam elaltani. Egy egy éves kisgyerek már nagyon okos és tudja ám zsarolni Anyát! Mindent kipróbáltunk:
- hagyom játszani ameddig akar és nem altatom – hajnali fél 3-ig voltunk fenn
- erőszakkal az ágyban tartom – csak sírt és sírt, de nem aludt el
- a kiságyba teszem és otthagyom – 10 perc után hányás lett a vége, akkor megsajnáltam és hagytam az egészet
- a házban különböző helyeken próbálom altatni – még lefeküdni sem volt hajlandó
- befekszem az ágyba és úgy teszek mintha aludnék – emelgette a fejem, hogy keljek fel, majd agresszív lett, a szemem kaparta hogy nyissam ki
- elmentünk szállodába, hátha az idegen helyen szépen elalszik – nem működött
- átrendeztük a szobáját, kapott új ágyneműt, plüssöket – ez sem hatotta meg
Így minden este az lett a vége, hogy fél óra kínlódás, sírás, hiszti után fogtuk a babakocsit és ott 10 perc alatt elaludt.
A fent leírtakból elég egyértelműen kijön ugyebár, hogy mi a probléma forrása: hozzászokott, hogy babakocsiban alszik el és nem tanult meg az ágyban elaludni.
Ez nekünk sajnos nem volt olyan egyértelmű, hónapokba tellett, mire rájöttünk egyeltalán az okra. Gondoltunk mi mindenre:
- fél valamitől a szobában
- túl korán altatom és még nem álmos
- túl későn altatom, emiatt túl fáradt
- túl sokat eszik este és fáj a hasa
- túl keveset eszik, emiatt éhes
Ami nagyon érdekes volt viszont, hogy mind a nagymamánál, mind a keresztanyjánál problémamentes volt az altatás. Este 8-9 körül megfürdették, lefeküdtek vele és 10 múlva már aludt is. Ebből látszik, mennyire okosak a gyerekek. Egy 1 éves gyerek is tudja már, hogy mit lehet Anyunál és mit a család többi tagjánál.
Eljutottunk tehát oda, hogy tudtuk a probléma okát: ha alvásról van szó, Anyánál csak babakocsi/autó. De hogyan oldjuk meg, hogy elaludjon nélküle???
Mit tesz egy kétségbeesett anyuka? Megpróbál segítséget kérni. Először a család véleményét kértük ki, aztán az ismerősökét, de senki sem tudott épkézláb ötlettel szolgálni. Végül megkérdeztem a védőnőt is, aki egy nagyon spártai módszert javasolt: fektessem le aludni, zárjam be a szoba ajtaját és majd álomba sírja magát. Nem akartam elhinni, hogy ez egy hivatalos álláspont (egyébként olvastam az „Aludj el gyermekem” c. könyvet, ki is próbáltuk de negyed óra után feladtuk a módszert, nem akartuk, hogy csalódjon a szüleiben). Felhívtam a másik városból is egy ismerős védőnőt és meglepő módon ugyanezt javasolta. A férjemmel megvitattuk a témát, de határozottan elvetettük, vagy legalábbis a legeslegutolsó lehetőségnek hagytuk meg.
Ekkora már odáig jutottunk, hogy tényleg soha nem aludt el az ágyban. Szóval minden nap kétszer babakocsi/kocsikázás. Inkább ez, mint hogy sírjon a gyerek. Persze ez nem volt állapot és valamit ki kellett találni. Ha kíváncsi vagy, mi vezetett megoldásra, íme a folytatás.
Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂
Kapcsolódó bejegyzések:
Amikor nem alszik a gyerek 2. rész – Megoldás
Mikor lesz már könnyebb? Avagy problémák az első évben
Milyen érzés, ha végre bölcsis a gyerek?