Húsvét előtt gondoltunk egy nagyot a férjemmel, és úgy döntöttünk, kimegyünk Horvátországba 3-4 napra. Ketten, egy 5 hónapos és egy 3 éves gyerekkel. Pár hónapja még hajmeresztő lépésnek gondoltam volna, de mostanában annyira jól viselkedett mindkét gyerek, hogy úgy voltunk vele, tapasztalatgyűjtésnek mindenképpen jó lesz.
Azért el kell mondjam, nagy utazók vagyunk, a gyerekek előtt keresztül-kasul jártuk már a környező országokat.
Horvátországban igencsak otthonosan mozgunk, Krk-sziget olyan nekünk, mintha csak hazamennénk. Megvannak a kedvenc helyeink, hol jó kávét inni, hol lehet jót enni, hol lehet parkolni, stb… Na de azért két gyerekkel egészen más dolog.
Mitől féltem?
- először is a 6-8 órás autóúttól, hogy a két gyerek hogyan fog viselkedni, mennyire unja magát
- mi lesz, ha dugóba kerülünk, és még ennél is később érünk oda
- hogyan oldom meg az altatást egy szállodai szobában, ahol nincs külön szoba a két gyereknek
- az éttermezést hogyan oldjuk meg, valamelyik gyerek tutira nyűgös lesz és végigüvölti az egészet
- a kisfiam az egész nyaralás alatt nem fog mást enni, csak ropit meg pukit, mert nem tudok majd rendes kaját beleerőltetni
Hogyan lehet felkészülni ezekre?
Autóút:
- az odautat úgy terveztük, hogy minél több alvásidő beleessen (de nem éjszaka, mert akkor úgy érnénk oda, hogy mi alváshiányosak vagyunk, a gyerekek meg pörögnek)
- a nagyobbik gyereknek az iPad-re tettem egy csomó mesét, hogy végszükség esetén azzal lekössük
- lengén öltöztettem őket, mert az autóban beizzadnak és akkor csak még nyűgösebbek
- hazafelé két etapban jöttünk, foglaltunk egy tranzitszállást, hiszen 2×4 óra mégiscsak jobb, főleg ha abből 2-t végigalszik a nagyobbik
Altatás:
- bár szállodában aludtunk, inkább fizettünk egy picit többet kétlégterű szobáért, így a két gyereket szét tudtuk választani
- a kicsinél kicsit kihúztam a déli altatás idejét, hogy egyszerre legyenek álmosak, így picikét mi is le tudtunk feküdni délben a férjemmel
- este a kicsit elaltattam 7-8-kor, a nagyobb viszont velünk jött csak aludni 10-kor (amúgy ő is 7-8-kor szokott lefeküdni). Így annyira álmos volt, hogy nem kellett szinte altatni sem
Étterem:
- olyankorra kell időzíteni az éttermezéseket, amikor egyik sem túl álmos még, mert akkor jön aztán a hiszti
- legjobb, ha a kicsi alszik a babakocsiban, annyival kevesebb gond
- ezért lehet, hogy kapni fogok tőletek, de az első 15 perc után a kisfiam mindig megkapta a mobilt a kezébe, ezzel legalább lekötötte magát és evett is
- végszükség esetén az egyik az én ölemben, a másik a férjem ölében ült. Kicsit nehéz így enni, de még mindig jobb, mint éhen maradni
- a kisfiam szerencsére mindig evett amikor mentünk enni, de amúgy sehol nem néznek rád csúnyán, ha a reggeli svédasztalnál pár falatot elteszel a gyereknek (pl. pár falat virslit, gyümölcsöt)
Összességében nagyon jól sikerült a kiruccanás, sokat sétáltunk és érdekes módon kipihenten jöttünk haza.
A pontos útitervet, programokat is megírom néhány napon belül 🙂
Kapcsolódó bejegyzések: