Ezért nem lesz – egyelőre – harmadik gyerek

Én mindig is nagycsaládot szerettem volna, ami három gyereknél kezdődik. A kisfiam születése után pár nappal már tűkön ültem, hogy mikor jön a kistesó. Készültem rá lelkileg, és szinte türelmetlen voltam. Sokan mondták, hogyha szeretnénk harmadikat is, akkor inkább gyorsan legyünk túl rajta, hogy ne legyen nagy korkülönbség, de én most úgy érzem, egyelőre jobb lesz itt megállni.

Ezt annak ellenére mondom, hogy sokkal könnyebb két gyerekes anyukának lenni, mint amire számítottam. Én próbáltam felkészülni a legrosszabbra, de ez szerencsére nem következett be. A napok jól telnek, az idegeim nem vészesen rosszak és néha még sikerül aludnom is egyben 5-6 órát. A kisfiam imádja a hugicát, folyton ölelgeti, játszik vele (már amennyire egy 5 hónapossal lehet). Egyetlenegy dolog tart most vissza: a napközbeni altatások.




Amikor mindkét gyerek itthon van napközben (magyarul nincs bölcsi), akkor iszonyatosan nehéz azt megoldani, hogy a kicsit aludjon napi 3-4x, a nagy egyszer. Az tuti biztos, hogy sosem tudom egyszerre altatni őket napközben.

Ha nem lenne itthon a férjem segíteni az éppen ébren lévő gyerekkel, tutira nem tudnám megoldani. Kedves egyedül-két-gyerekkel-otthon-lévő-anyukák, igazán nagy respect Nektek, mert a lehetetlent próbáljátok teljesíteni nap mint nap!




Na és itt a gond, ketten két gyerekkel még csak elboldogulunk, de ha még egy harmadik is itt rohangálna, akkor biztosan hamar feladnák az idegeim a szolgálatot.

Így úgy döntöttem, ha lesz is harmadik gyerek, addig biztosan nem, amíg ez a kettő nem látja el magát napközben (magyarul nem kell pelenkázni, öltöztetni, pisiltetni, etetni, kézben cipelni egyiket sem).

Hogy ez mikor lesz? Én most úgy gondolom, hogy olyan iskolás korukban, de ki tudja. Majd látom, fogom érezni, ha készen állok rá, de most még biztosan nem.

Kapcsolódó bejegyzések:




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük