Problémamentes terhesség után 38 hét környékén már kezdtem tűkön ülni. Alig vártam, hogy végre beinduljon a szülés és túl legyek rajta. Éjszaka már nem tudtam aludni, fájt a hátam, nem tudtam bekötni a cipőmet… aki már át ment ezen, az megérti, hogy a vége felé már valóban terhes ez az állapot.
A kishölgy viszont nagyon jól érezte benn magát. Lombikos baba lévén pontosan tudtuk a dátumot, melynek betöltésekor semmi sem történt. +2 napnál megvizsgált az orvosom és közölte, hogy hétfőn be kell feküdnöm, mert úgy látszik ez nem fog beindulni magától egyelőre. A méhszáj teljesen zárt volt, a méhlepény nem volt elmeszesedve, elegendő volt a magzatvíz és a baba életjelei is tökéletesek voltak.
Ezen persze jól elkeseredtem. A kisfiammal is 40 hétnél befektettek a kórházba, 1 hetet voltam benn amikor megindították a szülést. Így előre láttam hogy megint ez lesz.
Így 40+3 hétnél még elmentünk ismerősökhöz látogatóba. Éppencsak megérkeztünk, amikor pisilés után éreztem, hogy már megint lehet kijött pár csepp vizelet. Aztán gondolkoztam, hogy ez kicsit már sok lesz pisinek. Elmentem WC-re és láttam, hogy a betéten fehér darabok vannak: rögtön megörültem, ezek magzatmáz darabok! Elfolyt a magzatvíz.
Ez volt szombat este 5 órakor.
Majdnem örömtáncot jártam és úgy jelentettem be a férjemnek, hogy irány a kórház! Vagyis először haza, mert 50km-re voltunk otthonról, onnan pedig az ellenkező irányban van a kórház, újabb 50km-re. A férjem annyira felpörgött (hogy haladjunk, még kabátot se vegyek csak rohanjuk a kocsihoz, stb…). Mondtam neki, hogy nyugi, megmondta a szülésznőm is, hogy nem kell ilyenkor rohanni. Szóval mivel fájásaim nem voltak, inkább én vezettem haza.
Ott még nyugodtan lezuhanyoztam, átöltöztem és betettem a jó vastag betétet, hogy ne legyen gond a kórházig. A férjem persze siettetett, hogy haladjunk. Én őszintén még el akartam volna mosogatni meg picit rendet rakni, de nem hagyta, rohanni kellett a kórházba…
Már 2 órája elkezdett folyni a magzatvíz, mire a kórházba értünk. Fájásaim ekkor kezdtek lenni, de nagyon enyhe 8 percesek voltak ezek. Felvették az adataimat, leadtam a papírokat. Kaptam egy szobát, ott kipakoltam, átöltöztem és elmentem CTG-re. Megvolt a méhszájvizsgálat, 1 ujjnyira voltam kitágulva. Ezután óránként CTG, a közeiben pedig forró zuhany. De amikor este 11-kor sem erősödtek a fájások, megegyeztünk a szülésznőmmel, hogy feküdjek le aludni és akkor jöjjek vissza, ha erősödnek. Hajnali 1-ig még el-elbóbiskoltam. Fájt persze, de próbáltam pihenni, mert tudtam hogy szükség lesz még az erőmre.
Fél 2-kor kimentem hogy szerintem most nem árana egy CTG. Itt sem mutatott még túl erős fájásokat, de azért fájtak. Egy szülésen túlvoltam már és tudtam, hogy mi az abszolút durva fájás, ahhoz képest ez semmi sem volt.
Azért megkaptam a beöntést, mert az is elősegíti a fájásokat. Itt megjegyzem, hogy nem kell félni tőle, nem fáj és nem is igazán kellemetlen, viszont nagy megkönnyebbülés utána mindent kiadni. Sokáig ültem utána a WC-n, utána forró zuhany. Ekkorra már kezdtek bedurvulni a fájások.
Átöltöztem kórházi ruhába és bemehettünk a vajúdóba. Nekem az volt jó, hogy a fájások között a gumilabdán ültem és mozogtam, viszont amikor jöttek a fájások, nem volt jó ülni, hanem felálltam és támaszkodtam a bordásfalba, néha ringattam a csípőm. Volt még egy forró zuhany. Utána elkezdtem érezni a tolófájásokat, ennek megörültem, bár ekkor kezd igazán rossz lenni az egész. Jönne ki a gyerek, de nem szabad nyomni! Borzasztó nehéz…
Hajnali fél 5 körül felfektettek a szülőágyra, na ott jött a feketeleves! Még nem voltam kitágulva, de borzasztó erősek voltak a tolófájásaim. Nem tudtam egyszerűen tartani, úgy éreztem ha jön a következő fájás, nyomni fogok. Jött egy másik szülésznő is és próbáltak tágítani. A CTG-t a hasamra tették, és az egyik tolófájásnál leesett a baba szívhangja. Láttam a szülésznőn hogy most nagyon ideges, főleg mert a orvosom nem volt még itt (későn szólt neki a szülésznő, nem gondolta, hogy így begyorsulnak az események).
Lehívott az osztályról egy másik orvost, hogy valaki legyen már ott. Kaptam oxigénmaszkot, majd azt mondták, nyomhatok végre. Nem számoltam, de nagyon sokat kellett nyomnom és nem jött ki a gyerek. Nyomtam, erőlködtem de egyszerűen mintha megakadt volna és minden nyomásnál leesett a szívhangja. Aztán egyszer csak beesett a dokim, de be sem volt öltözve csak úgy gyorsan bemosakodott és rohant. Rátenyerelt a hasamra és végre kijött a gyerek.
Itt derült ki, hogy rövid volt a köldökzsinór és ezért szenvedtem meg így vele. Reggel 6-kor született meg, 13 óra volt a szülés. Második gyerek lévén ez állítólag soknak számít.
Nagyon szép kislány, még a feje sem volt deformálódva. Rögtön felsírt. 🙂
9/10-es Apgar értékkel, 51 cm és 3600g.
Ezután még a méhlepényt is ki kellett tolni. Megtisztítottak, összevarrtak. Közben kaptam infúziót. 2 óra fekvés után viszont nem tudtam felkelni többszöri próbálkozásra sem, rögtön elsötétült minden. Tolókocsival toltak el a zuhanyig, ahol valahogy lemosdottam. Még másnap egész nap sem tudtam felkelni, a WC-re egyszer kimentem de elájultam, így katéter lett belőle… harmadnapra szedtem annyira össze magam, hogy ki tudjak egyedül menni a WC-re.
Rossz érzés ez a tehetetlenség, de látva a gyönyörű kislányomat, bármikor újra végigcsinálnám! (a szülés után 1 hétig azért még nem ezt mondtam, de az idő megszépíti az emlékeket)
Kapcsolódó bejegyezések:
Minden, amit a CTG-ről tudni érdemes
Túlhordás – mire számíthatsz, ha nem indul be a szülés a kiírt dátumig?
Baba fejlődése az első hónapban