A szülés előtt megfogadtam sok dolgot, ezek között az is szerepelt, hogy ameddig csak lehet, távoltartom a gyereket a telefontól, tévétől. De valahogy Petike megszületése után ezek a fogadalmak a feledés homályába merültek és csak akkor rémlettek fel, amikor gond volt. Így jártunk a telefon kérdésével is. Szeretném megosztani Veletek, hogy alakult ki a gyereknél a telefon-mánia és hogyan szoktattuk le róla.
Pár hónapos korában keresgettem először videókat az interneten. A szándékom az volt, hogy aranyos angol nyelvű dalocskákat keressek, amikkel segíthetem az angol tanulását. Meg is találtam az LBB csatornát, ami nagyon lenyűgözte Petikét. Szinte minden nap néztük egy kicsit, főleg amikor fogfájós időszakok voltak, segített a leküzdésében. Itt még nem volt probléma: akkor nézte a mesét, ha én akartam. Én pedig megpróbáltam jó egyensúlyt tartani benne.
Egy éves kora után kezdett önállósodni és már ő mondta meg, hogy mikor és mit nézzünk. Néha csak nyomkodta a telefont (például a számológépet), bekapcsolta a zseblámpát, majd lassan rájött, hogyan irányíthatja, mikor melyik mesét nézze. Nagyon aranyosnak találta az egész család.
Én csak akkor folyamodtam a telefonhoz, amikor kiemelten nyűgös időszakok voltak, jobbnak láttam mesét kapcsolni, mint Nurofent adni neki. A nyaralások alkalmával (ez évi 2×1 hét) viszont nagyon sokat volt a kezében a telefon. Sokat voltunk étteremben és én is pihenni akartam, így olyankor inkább mesét néztünk, addig legalább az asztalnál lehetett tartani. Már hallom is a rosszalló szavakat, hogy milyen lusta anyuka az, aki a telefonnal köti le a gyereket, tudom, én sem vagyok büszke magamra. Viszont hazaérve 1-2 hét alatt leszoktattuk róla, így nem volt belőle probléma.
Azt viszont nagyon nem szerettem, hogy rajtam kívül a családban mindenki előszeretettel adta a kezébe a telefont. Amikor érte mentem Anyósomhoz vagy Anyukámhoz, szinte mindig a kezében volt a telefon. Ekkor eszméltem rá, hogy ez már így túl sok lesz és ezért itthon egyeltalán nem kapta meg.
Két éves korára akkora baj lett ebből, hogy amikor mesét akart nézni, kidúrta a táskámból a telefont, bekapcsolta és nézte rajta a mesét. Ha el akartam venni tőle, hisztizett, néha még ütött is. Itt viszont megelégeltem a dolgot! Ez már nem volt normális.
Azt is észrevettük, hogy nagyon sokat piskogott. A telefon kijelzője elég picike, és erőltette a szemét. Ez volt az utolsó intő jel, hogy tenni kell valamit!
Szóltam az egész családnak, hogy telefon-stop van. Nem szabad odaadni neki és kész! Szerencsére segítőkészek voltak és elfogadták, hogy ez így helyes.
Itthon először azzal próbálkoztam, hogy amikor a telefont ki akarta venni a táskámból, akkor a TV-ben bekapcsoltam neki azt a mesét, amit kiválasztott. De sajnos a függőség nem a mesének szólt, hanem a telefonnak. Imádta, hogy a Youtube-on amikor megunja amit néz, keres másikat. Így a TV csak nagyon ritkán jött be.
Nem volt mit tenni: dugdostam a telefont. Így kevesebbszer jutott eszébe, de azért néha még így is volt hiszti. Kereste a telefont, de nem találta, én pedig nem adtam oda.
Ez az időszak nagyon nehéz volt. Tartottunk pár hét szünetet, amikor egyeltalán nem kapta meg a telefont. Iszonyatos hisztik voltak napi szinten. Verte magát a földhöz, bőgött, ütött-vágott. Ha én nem adtam oda, kérte az apjától, vagy megpróbálta erővel elvenni. Nehéz időszak volt – főleg mert tél volt és a be voltunk szorítva a házba, ahol nehezebb elterelni a figyelmét.
De megérte! A szeme helyrejött, nem piskogott annyit. A TV-ben persze néztünk mesét, de azt csak reggel 20 percre és este 20 percre kérte, ez szerintem még belefér.
Mostanában már nagyon keveset engedem neki a telefonozást, ez maximum napi 10 perc. Ha kéri, akkor próbálom lebeszélni. Ha el tudom terelni, akkor jó, ha nem akkor megkapja kicsit. Mondom is neki, hogy megnézünk egy mesét és utána eltesszük a telefont, és úgy látszik megérti.
A beteg időszakok képeznek egyedül kivételt. Most például 4 hétig mandulagyulladása volt és gyakorlatilag nem evett. Így az evések idejére előkerült a telefon, mert úgy legalább pár falat kaját bele tudtunk tömni. Nem feltétlenül a legjobb stratégia, de a betegség sokminden felülír.
Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂
Kapcsolódó bejegyzések:
Első látható eredmények a baba nyelvtanításában
Melyik a jobb? Gyerekkel utazni vagy nélküle?
A legjobb játékok 1 éves gyerekeknek