A terhességem előtt kb. 1000 olyan dolog volt, amit megfogadtam a gyereknevelés terén. Aztán persze az élet máshogyan hozta és alább adtam az elképzeléseimből. Úgy gondolom, azért így is következetesen nevelem a kisfiam és egy bizonyos szint alá nem engedek az elveimből. Ettől függetlenül akadnak olyan területek, ahol a saját hibáimból kellett tanulnom.
Kisbaba korban még egészen jól tartottam magam az elveimhez, de ahogyan egyre jobban öntudatra ébredt Petike, úgy engedtem meg egyre többet neki. Emiatt 1 és 2,5 éves kora között nagyon sokat küzdöttem vele. Aztán következetes neveléssel sokmindent helyretettünk, viszont maradtak olyan szokások, amiket egyszerűen nem sikerült megváltoztatni.
A kistesó érkezésével újra eljött a fogadalmak ideje, és az alábbiakat szeretném mindenképpen betartani:
Evés csak etetőszékben
Kezdetben persze az etetőszékben kezdtük a hozzátáplálást. Sajnos nem bizonyult jó evőnek Petike, 8 hónapos koráig a tejen kívül semmit nem volt hajlandó megenni. Aztán persze szépen-lassan csak megszokta az új ízeket, viszont az ölemben ülve sokkal jobban evett. Amikor elkezdett járni, akkor pedig inkább mentem utána, csak hogy pár falatot le tudjak nyomni a torkán. Most eljutottunk odáig, hogy egy helyben eszik, viszont akkor is a kanapéról nem tudom kimozdítani és ott kell megetetnem. Nem is beszélve arról, ha egyedül akar enni… tiszta maszat minden körülötte. Ritka eset, hogy az etetőszékből eszik, ezt nagyon bánom 🙁
Megfelelő korban megfelelő ételek
Én tényleg próbáltam mindig a megfelelő ételekkel etetni, főztem neki külön úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De a nagyszülők sajnos sokszor etették kolbásszal és normál ételekkel, mindig ami otthon volt. Ennek “köszönhetően” érthető, hogy az öregtarhonya jobban ízlett neki, mint a párolt brokkoli. Azóta sem bírom rávenni, hogy gyümölcsöt, zöldséget egyen, pedig kellene…
Szigorú leszek a nagyszülőkkel
A fenti esetből is látszik, hogy én hiába próbálok egy témában következetes lenni, ha a nagyszülők máshogyan cselekednek. Sok gondom volt azzal, hogy mit és mikor egyen, délben és este mikor van altatás. Például én legkésőbb délben altatom Petikét, de ha a nagyszülőknél van, sokszor csak 2 órakor jutnak el az altatásig. Ez teljesen megkavarja a gyereket és persze aztán én szívok itthon! A kistesónál már szigorú leszek, és pontosan megmondom a nagyszülőknek, mit hogyan csináljanak, és ha kiderül, hogy nem tartották be, akkor nem csak legyinteni fogok!
Én szabom meg, mikor kell aludni
Első gyerekes szülőként még nem tudtam megítélni, hogy amikor én altatni akarom a gyereket, de nem alszik, akkor most valóban nem álmos vagy ez csak hiszti? 2,5 év alatt rájöttem, hogy pontosan akkor kell altatni Petikét, amikor még az álmosságnak a szikrája sem látszik rajta. Érdekes módon ha ilyenkor viszem altatni, akkor könnyen és gyorsan elalszik. Mégha csak akkor, amikor már nyűgös, akkor sokkal több küzdelemmel jár az altatás.
Ha nem akar aludni, nincs babakocsi
Korábban már írtam róla, hogy sokat szívtunk az altatással. Mivel magam sem volt meggyőződve, mikor álmos, ezért fél óra sikertelen altatás után gyakran döntöttem úgy, hogy menjünk el sétálni babakocsival. Egyrészt én is örültem, hogy friss levegőn lehetek (esetleg elintézem addig a bevásárlást, stb), másrészt Petike is rögtön elaludt. Na ebből lettek komoly altatási problémáink, hiszen tudta, hogyha kicsit hisztizik akkor megyünk babakocsizni. Szinte az vált neki a normálissá és követelte a babakocsit. Kemény munka volt végül erről leszoktatni és nem kívánom senkinek azt a sok küzdelmet és sírást, amit meg kellett élnünk egy ilyen apróság miatt.
Éjszaka csak víz van, nincs tej
Eljön bizony az a kor, amikor az éjszakai tejivás már nem normális. A legtöbb gyereknél ez magától elmarad, de az ismerettségi körömben több olyan 2-3 éves korú gyerek is van, aki éjszaka még 1-2x kér tejet. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez káros vagy nem, de szerintem semmiképpen sem jó. Petikével most küzdök, hogy leszoktassam róla, sajnos inkább kevesebb sikerrel. Kisebb korában kellett volna tökösnek lennem, 2,5 évesen már sok esze van és nem lehet átverni. Pedig muszáj lesz akár annak árán is elhagynunk, hogy lesz pár alvás nélkül töltött éjszakánk emiatt.
Nincs játék olyannal, ami veszélyes lehet
“Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való” – hallottam ezt sokszor gyerekkoromban. Nálunk az olló mégis napi szinten előkerül. Az persze nem baj, hogy néha felügyelet mellett játszik vele, gyurmát vagy papírt vágunk. Ezzel is ügyesedik és meg kell tanulnia használni. Viszont mostmár sokszor magától is előveszi és azzal szaladgál a házban. Akárhogy eldugom, követeli és végül mindig odaadom neki. Tudom, ez az én hibám és gyűjtöm az erőt, hogy leszoktassam róla.
Nem szaladgálok utána, ott kell játszani ahol Anya van
Már egészen kiskorában elrontottuk azt, hogy az egész ház egy nagy játszótér. Bármelyik helyiségbe bemehetett és mindig én mentem utána. Amikor kicsi volt, akkor ezt aranyosnak tartottam, mára viszont már probléma, hogy én mondjuk főznék, viszont ő folyton szaladgál fel-alá és kikerül a látóteremből, én pedig megyek utána, mert félek, nehogy rosszat csináljon. A nappali egyik sarkából játszósarkot csinálunk és figyelni fogok rá már kicsi korban, hogy nincs máshová szaladgálás.
Pelenkázásnál és öltözésnél nyugton kell maradni
Biztosan mindenkinek beugrik a Pampers reklám, amivel a nadrágként felhúzható pelenkát reklámozzák. Na Petike is pont ilyen… ha meglátja a pelenkát, már szalad. Persze csak játékból, mert tetszik neki ahogyan kergetem. Én részt veszek abban, hogy játéknak is tekintse az egészet. Ezt addig nem is tartottam furcsának, amíg nem lett bölcsis. Ott érdekes módon sosem szalad el, mozdulatlanul fekszik amíg Márti néni átpelenkázza. Azóta itthon is nagyobb szigor van, de előfordul, hogy negyed órát is könyörögni kell neki, mire lefekszik és hagyja, hogy kicseréljem a pelenkáját.
Amit nem szabad azt sosem szabad
Kicsi korban még nem igazán értik azt a gyerekek, hogy nem. Ha tegnap megengedtem, hogy felálljon a székre a konyhában, ma pedig nem, akkor azt nem veszi komolyan. Viszont ha 10x nem engedem, akkor 11-dik alkalommal már meg sem próbálja, mert tudja, hogy tilos. Aztán egyszer valamiért mégis felállhat rá, akkor kezdődik az egész elölről. És ezzel sokat szívtam régebben. Valamiről leszoktattam, aztán mondjuk az Apja erről nem tudott és megengedte neki, akkor egy hétig megint hiszti volt minden egyes tiltásnál. Tehát fontos a következetesség és az is, hogy a két szülő egyeztessen a szabályokat illetően.
Kapcsolódó bejegyzések:
Bölcsőde – előnyök és hátrányok
Ezeket hajlandő megenni a 2 éves kisfiam
Milyen játékokat pakoljuk 2-3 éves gyerkőcnek a gyaralásra?
Mikor lesz már könnyebb? Avagy problémák az első évben