Egy elég rossz beidegződés, hogyha valaki kismama, akkor sokat kell ennie, hogy a magzat biztosan egészséges legyen. Diéta, bármilyen sport szóba sem jöhet, tömni kell magunkba a jó tömény ételeket és felszedni jó sok kilót, hogy a baba biztosan elég tápanyaghoz jusson. Legalábbis a nagymamám szerint ez a tuti recept. Ha az ebédnél nem szedek másodjára, akkor már rögtön a férjemre mutogatnak: már megint diétáztatod ezt a szegény lányt? Dehát kismama, ennie kell!
Mert persze ha én diétázom, akkor az biztos hogy nem saját döntés, hanem a férjem kényszerít rá. A családban legalábbis nálunk ez az elterjedt vélemény: folyamatosan a férjemet piszkálják, hogy miért kényszerít engem arra, hogy fogyjak.
És persze a terhesség alatt ez halmozódik.
A 173cm-es magasságomhoz 70kg-mal indultam neki az első terhességemnek. A végét 86kg-mal zártam, de az utolsó 2 héttől eltekintve nagyon jól bírtam magam, nem éreztem a plusz súlyt.
A második terhességet már 80kg-mal kezdtem. Már akkor tudtam, hogy ez sok lesz és gond lesz belőle… Nem mondhatnám, hogy kövér vagyok, de akkor sem ez a “versenysúlyom”. Már maga a 80kg is megterhelő volt nekem. A terhesség elején még egészen jól kordában tartottam a súlyom, de aztán egy pár hét folyamatosan nyaralás-szülinapozáskor megszaladt. Így vagyok most 29 hetes terhesen 90kg.
Tegnap voltam a nőgyógyászomnál és határozottan elmondta: diétáznom kell! Sőt, nemcsak hogy a súlyomra kell figyeljek, csökkentsem a sóbevitelt és ne igyak túl sok folyadékot sem.
A sóbevitel csökkentése miatt feltételezem, hogy már kezdődik a vizesedés (bár én nem érzem, de ő biztosan látja a jeleket). Az első terhességemnél szerencsére csak az utolsó egy hétben vizesedtem. Most viszont 6,5 hónapos terhesen már nagyon rosszul érzem magam: minden létező pozícióban feszül a hasam, nehezemre eszik a mozgás. Feltételezem, hogy ez a visesedéstől lehet.
Őszintén szólva örülök is, hogy diétára fogott az orvos, mert amúgy is terveztem, hogy mostmár áttérek a csirkemell és saláta kombóra, csak hiányzott még egy kicsi az elhatározáshoz. Így most megkaptam a hiányzó lendületet.
A család hogyan fogadta? Természetesen lehülyézték az orvost, hiszen én nem vagyok kövér meg kismamaként amúgy sem lehet diétázni. Hiába magyaráztam nekik a túlsúly és vizesedés negatív hatását a magzatra, egyszerűen nem hajlandóak elfogadni, hogy vigyázni kell a súlyomra. Szóval lesz még velük pár köröm…
Olyan rossz, hogy egy diéta amúgy is nagyon nehéz, háthogyha még a család folyamatosan hátráltat. Mindig hívnak enni, hordják nekem a csokit meg a süteményeket, a töltött káposztát és minden olyan ételt, amit nem akarok enni. Most dobjam ki a kukába? Hát mostanból az lesz!
Az egészségesebb étkezés mellett a mozgásra is megpróbálok majd odafigyelni.
Az eredményekről majd mindenképpen beszámolok!
Kapcsolódó bejegyzések:
Mozgás újrakezdése terhesség alatt