Nagy türelemmel próbálom nevelni a kisfiam és szerintem egészen jól kezelem a hisztiket. Viszont vannak olyan napok, időszakok, amikor úgy érzem, pici kell csak, hogy elpattanjon nálam is a cérna és egy hétre ottfelejtsem valamelyik nagyszülőnél…
Persze tudom, hogy a gyereknek is lehetnek nyűgösebb időszakai. De mi már a 2,5 évével túl vagyunk a hasfájós-fogfájós időszakon. Egész nap próbálunk a kedvében járni. Vannak persze határok, de amikor itthon van, megyek után, játszom vele és tényleg amit csak lehet, megteszek érte, hogy jól érezze magát.
Elég okos már ahhoz, hogy felfogja a dolgokat. Ismeri a holnap, később fogalmát, tudja, mit jelent az, hogy nem szabad. Általában jó gyerek, de néha annyira kifordul magából, hogy azt hiszem, rossz gyereket hoztam haza a bölcsiből…
Vegyük például a mai napot. Vasárnap lévén miénk volt az egész nap. Reggel már hisztivel kelt, azonnal tejcsit akart, de közben mesét is, ja és persze azért is reklamált, hogy adjak neki zoknit. Míg ő a mesét nézte és megitta tejet, én éppen csak elmentem WC-re, megmostam az arcom.
10 perc pihenés után kitalálta, hogy ő márpedig most azonnal ki akar menni az udvarra játszani. Hiába magyaráztam neki, hogy még korán van (7 óra reggel), mindketten pizsamában vagyunk… nem hatott semmilyen észérv. Be kellett zárnom az ajtót és ott hisztizett negyed órán át. Míg végül meguntam, gyorsan megcsináltam a reggelit Apának, majd feltöltöztettem őt jó nagy hiszti árán, aztán én is felvettem a ruhát. És kimentünk a kertbe. Ott persze jó kedve lett, játszott a fűnyíróval. Névnapjára kapta pár napja, miközben tolja, fújja a buborékokat. Nagyon tetszik neki… Ezzel kb. egy órát el is volt, persze nekem kergetni kellett közben a buborékokat.
Aztán kitakarítottuk az igazi fűnyírót, meglocsoltuk a virágokat, de amikor végeztünk volna, ő pancsolni akart a csap alatt. Nem volt még annyira meleg, hogy hagyjam, hogy borigassa a vizet. És egyszerűen nem akarta megérteni. Elzártam a csapot, ott hisztizett mellette, aztán elkezdte dobálni a locsolókannát, meg ütni a virágokat. Ekkor már kezdtem ideges lenni, de persze itt is észérvekkel próbáltam hatni rá: az fáj a virágnak, eltörik a locsolókanna, hideg van a pancsoláshoz, de majd később lehet.
Fél óra hiszti után berángattam a kertből, hogy végre megegye a reggelijét. Azt nem akarta, pedig a kedvencét csináltam. Úgy ette meg, hogy játék közben adogattam neki a falatokat, pedig ezt réges-rég megfogadtam, hogy ha nem eszik az etetőszékben, akkor nincs kaja. De már azért is hisztis volt, hogy éhes, ezért inkább lejjebb adtam kicsit az elveimből, hátha kaja után megszűnik a hiszti.
Aztán el kellett mennünk bevásárolni. Mondanom sem kell, hogy a Tescoban nagyrészt a földön húztam magam után, miközben torka szakadtából üvöltött. Önállóan akart pakolni a kosárba mindent, én meg nem engedtem, ez volt az oka a hisztinek.
Mikor délben hazaértünk és megmelegítettem az ebédet, nem akart enni, már a tejcsit követelte. Hát jó, legyen neki, megcsináltam a tejet és bementünk – volna – aludni. Hát nem akart… fél óra bohóckodás után kitalálta, hogy ki akar jönni és egyszerűen nem bírtam benn tartani. Megnéztünk egy mesét, visszamentünk, de egy órás küzdelem volt, mire elaludt.
Ilyenkor már én is idegesebb vagyok, hiszen tudom, hogyha csak 2-kor alszik el, akkor elcsúszik az egész napja és este is küzdelem lesz…
Persze aludt három és fél órát, fél 6-kor ébredt. Hát ilyenkor már biztos nincs 8-kor altatás. Fél óráig mesét nézett, aztán elkezdett élénkülni. Enni nem akart, a játékokat csak dobálta. Megint ki akart menni, de újra locsolni akart, amit meg nem lehetett, mert viharra állt az idő, nem volt meleg, fújt a szél.
Mivel nem tudtam már mit kezdeni a hisztivel, elmentünk Anyukámékhoz, ahol persze tündéri gyerek volt. Persze, itthon hiszti van, Mamánál meg mintagyerek…
Amikor este 9-kor már haza akartunk nagyon jönni vele, hatalmas hiszti kellett, hogy elinduljunk… itthon viszont rögtön “cumi, takajó” – ez az álmosság jele nála. Feküdt volna az ágyába, de nem lehetett, mert nyakig piszkos, sáros volt… A fürdővízbe alig tudtam beleerőltetni, nagyjából megmostam, már mászott is ki a kádból. Hiszti a törölközésnél, az öltözésnél.
Aztán a szokásos mese után megitta a tejet, és hirtelen kipattant a szeme… ezt útálom nagyon. A fürdéshez álmos, de aztán amikor meg aludni kellene, hirtelen felélénkül. Előadta az ágyban az összes mondókát, amit tanultak a bölcsiben. Puszilgatott, simogatta az arcom, csikizett… mindent megtett, hogy ne kelljen aludni, és amúgy jó kedve volt, csak nem aludt. Bezzeg napközben nem volt ilyen jó kedve… Fél 11 lehetett amikorra végre elaludt.
Hát ekkor már én is hulla fáradt voltam. Kb. adtam egy jóéjt puszit a férjemnek és mentem is aludni…
Csak egyszerűen nem értem, hogy mi változik egyik napról a másikra. Néha olyan szépen eljátszik, megérti, ha valamit nem szabad. Máskor meg egész nap csak rosszalkodna és nem fogadja el, ha valamit nem akar.
És amikor 2-3 ilyen nap jön egymás után, akkor már az én idegeim is igencsak meggyengülnek. Legszívesebben lekevernék egy pofont és bezárnám a szobájába, hagy bömböljön… Persze ezt csak idegből, és rögtön meg is bánnám, de van, hogy nehéz türtőztetni magam.
Szerencsére sosem volt még rá példa, hogy elvesztettem volna a fejem és úgy kiabáltam volna vele, mindig próbálom inkább tanítani, nevelni, mint fegyelmezni. Persze néha felemelem kicsit a hangom, de az még messze áll az üvöltözéstől…
Nektek mi a tapasztalat? Hogyan kezelitek a hisztit és hogy bírjátok, amikor egész nap, megállás nélkül csak hiszti van?
Ha nem szeretnél lemaradni semmiről, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon! 🙂
Kapcsolódó bejegyzések:
Mikor lesz már könnyebb? Avagy problémák az első évben
Melyik a jobb? Gyerekkel utazni vagy nélküle?
Lehet-e otthonról dolgozni gyerek mellett?