Terhességem története – A második nekifutás, avagy hogyan lett inszeminációból lombik?

Először inszeminációval indítottuk a budapesti Kaáli Intézetben. A pozitív terhességi teszt után sajnos mégis szembe kellett néznünk a kudarccal. A sikertelen inszemináció után ki kellett hagynom egy hónapot. Örökkévalóságnak tűnt. Újra elkezdtem szedni a fogamzásgátlót. Alig vártam, hogy végre elfogyjanak a bogyók és elkezdhessem az injekciókúrát.

A szokásos módon a ciklusom második napjától napi 2 Meriofertet szúrtam. 12 nap múlva kellett visszamennem, mivel sok apró tüsző látszott, ezért napi 3-ra kellett emelni az adagom.

Csupán a 16. napon hívott vissza az orvos, amikor 3 nagyobb és 2 apró tüsző látszott. Az orvos azt várta, hogy szokás szerint a kisebbek nem nőnek tovább.

3 nap múlva mentem vissza – ez már a ciklusom 20. napja volt -, akkor viszont nagyon meglepő fordulat történt: a doki majdnem lefordult az ultrahang mellől. Számolta, számolta a tüszőket. 11-ig jutott, az összes 20mm-esnél nagyobb volt. Ez már viszont veszélyes méret, mivel akármikor megrepedhetnek a tüszők.

A másik probléma az volt, hogy inszeminációra készültünk. Viszont 11 érett tüszővel nem lehet inszeminálni, hiszen nagyon-nagy az esélye, hogy ebből több, mint 2 fogan meg.

Ez azért volt probléma, mert a lombikra hatalmas várólista van. Mivel az orvos hibázott – nem vette észre, hogy túl sok tüsző növekszik – nem mondhatta nekem, hogy a lombik beavatkozás költsége 400.000 Ft lesz. De azt sem mondhatta, hogy álljunk le és fecséreljük el ezt a 11 tüszőt. Így saját felelősségre beírta TB-s lombikra, ahová amúgy 6-9 hónap a várólista. Ezért biztos kap majd egy fejmosást a főnökségtől…

Hirtelen felgyorsultak az események: az orvos a kezdeti pánik után összeszedte magát. Azonnal váltsak ki két olyan injekciót, ami megakadályozza a tüszőrepedést. Ezt azonnal (délben) és délután 5-kor be kellett adnom. Majd éjfélkor az Ovitrell. Másnap gyorsan labor és EKG, hiszen ez szükséges az altatáshoz. És következő nap pedig reggel menjek és altatás, leszívás.




Vegyes érzések fogtak el. Egyrészt egy kis pánik, hogy nem készültem fel a lombikra, nem is akartam és most mégis az lesz. Másrészt örültem, hiszen 11 tüszővel nagyon jó esélyekkel indultam.

Aztán nem nagyon volt időm pánikra. Először a gyógyszert kellett beszerezni, majd azokat beadni. Másnap vérvételre beutalót szerezni, elmenni rá. Kikönyörögni, hogy aznap legyen eredmény, majd pedig szerezni egy orvost, aki megcsinálja az EKG-t. A mai egészségügyben ez nem olyan egyszerű feladat.

Csütörtökön hatalmas gyomorideggel mentem vissza a Kaáliba. Új volt az egész helyzet, nem tudtam, mire készüljek. Szerencsére mindenki nagyon aranyos volt, látták az izgalmam. Mindent alaposan elmagyaráztak, segítettek.

Az orvos először megnézte UH-n, hogy megvannak-e még a tüszők. Aztán felmentem átöltözni. Hosszú várakozás után – mivel az SOS beavatkozás miatt semmilyen listán nem voltam rajta – végre sor került az altatásra. Őszintén szólva kellemes érzés volt. Felfeküdtem, elfogott az álom, majd pedig kinn felébredtem. A kettő között 15 perc telt el! Ennyi idő alatt elaltattak, elvégezték a bevatkozást és magamhoz is tértem. 11 tüszőt sikerült kinyerni, aminek nagyon örültem.




Kb. 40 perc pihenés után viszont szólítottak, hogy ha fel tudok állni és jól érzem magam, akkor azonnal menjek le a férjemhez, mert gond van! El sem tudtam képzelni, mi lehet. Aztán kiderült: annyira izgult, aggódott értem, hogy nem sikerült neki a rá bízott feladat. Amikor meglátott engem, hogy jól vagyok, megkönnyebbült és túljutottunk ezen is.

Másnap reggel kellett telefonálni. Nagyon hosszú órák voltak ezek. A biológus 5-6 megtermékenyült embriót látott. Borzasztóan boldog voltam amiatt, hogyha 1-2-t visszaültetnek, akkor is marad még bőven fagyasztásra, ami nagyban leegyszerűsíti a folyamatot. Az 5. napra hívtak vissza.

Akkor jött az újabb sokk: a 11 leszívott petesejtből csupán 1 van olyan állapotban, hogy vissza lehet ültetni. Őszintén itt éreztem azt, hogy teljesen felesleges volt a lombik, hiszen ezt az eredményt inszeminációval is tudtuk produkálni. Nem lehet fagyasztani, ráadásul a 11-ből 1 rossz arány. Biztos voltam benne, hogy valami gond van velem és nem is lesz már sosem kistesó és Petike is csak egy véletlen volt, hogy megfogant.




Nem is vártam túl sok jót a beültetés után. A 10. nap körül már csináltam terhességi tesztet, majd minden nap, de negatív volt mindig. Nagyon elkeseredtem. Egy félig sikeres de mégis sikertelen inszemináció, utána egy sikertelen lombik. Összedőlt bennem a világ.

Azért hozzá kell tegyem, amikor az első babán próbálkoztunk, határtalan volt a türelmem és lelkesedésem. Viszont azzal a tudattal, hogy már van egy tündéri kisfiam és nem fogok gyerek nélkül meghalni, könnyebben elfogyott a motivációm.

A férjemmel végül úgy döntöttünk, hogy tartunk egy nagyobb szünetet és inkább a kisfiunkra és magunkra koncektrálunk. Nem hajt a tatár, hiszen még csak 28 éves vagyok, van még bőven időnk. És majd ha újra érzem az erőt magamban, akkor folytatjuk a projektet.

Kövesd a blogom, hamarosan jelentkezem a folytatással!

Kapcsolódó bejegyzések:

Terhességem története – Az első próbálkozás

Terhességi teszt lombik után

Lombik program – kötelező vizsgálatok

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.