Ez az eset egy teljesen eseménymentes időszakban történt meg: éppen a második hullám előtt. De ezekben az időkben még az orvoshoz is félve megy az ember, de gyerekkel azért más a helyzet.
A betegség
Úgy történt az eset, hogy Peti este szépen elaludt, semmi baja nem volt. Majd 10 órakor elkezdett forgolódni az ágyban. Megmértem a lázát: 38,6. Félálomban adtam neki Nurofent. Kitakartam, de nem ébresztettem fél. Kb. fél óra után elkezdett lemenni a láza. Meg is nyugodtam.
De hajnali 1-kor megint hánykolódott az ágyban. 39,4-et mértem. Ekkor már felébresztettem. Újra Nurofen, vizesborogatás, beraktam egy mesét, hagy nézze. Sírdogált kicsit a borogatás miatt. Fél óra múlva még mindig 39,4 ugyanúgy, ezért adtam neki Flamborin cseppet. Még fél óra és elkezdett végre lemenni neki. Ekkor viszont hasfájásra panaszkodott. Gondoltam, biztos éhes, dehát éjszaka már nem adtam neki semmit. Hajnali 2 óra körül tudtam visszafektetni.
Reggel ébredésnél már csak hőemelkedése volt, viszont újra panaszkodott hasfájásra. Annyira durván, hogy elkezdett sírni, és nem tudtam megvigasztalni. Vártam fél órát, hátha elmúlik (biztos csak gyomorrontás, pukizik, kakál vagy hány és túlleszünk rajta). De semmi… Fél óra nagyon sok idő ilyenkor, a gyerekorvos meg csak este rendelt, azt nem akartam kivárni.
Hogyan kerültünk a kórházba
Így a férjem felhívta a 112-t, hogy mondják meg, hova vigyük a gyereket. Első kérdés: külföldivel találkozott a beteg? Mi meg rögtön rávágtuk, hogy előző este jött haza a kamionos keresztapja és vele találkozott. Se szó, se beszéd, 15 perc múlva itt volt a mentő. Reméltem, adnak neki valamit hasfájásra, de közölték, hogy 18 év alattin csak életmentő beavatkozást tehetnek, a hasfájás nem az. 45 percig itt állt a mentő a ház előtt, mivel a központ nem vette fel a telefont, hogy megmondja, hogy vihetik a gyereket – a gyerek közben még mindig üvölt a hasfájástól. Majd elkezdett hányni és rögtön el is múlt a hasfájása.
A mentősök csak elindultak vele Szegedre, de felső utasítás nélkül, csak úgy saját kútfőből. Oda tőlünk 1,5 óra az út, ez idő alatt sem sikerült senkit elérni, aki megmondta volna, hogy a koronavírus gyanús gyereket hova vigyék. Szeged határában álltunk még fél órát, mire végre megjött az utasítás, hogy melyik kórházba kell menni.
A kórházban fiatal doktornők és ápolónők fogadtak minket, persze beöltözve. Mindenki nagyon aranyos volt. Megállapították, hogy enyhe tünetei vannak és ezért nem a súlyos osztályra irányítottak minket. Kaptunk szobát. Volt vérnyomás mérés, lázmérés, vérvétel és persze koronavírus teszt (nem az azonnali).
Mivel hányt korábban, ezért kapott infúziót és nem ehetett, nem ihatott. Felnőttnél ez egy rutin dolog, de én majd belehaltam, mert egyfolytában mondta, hogy éhes és szomjas. Hát dugiban és adtam neki 1-1 korty vizet néha.
Este aztán megjött a hasmenés is, így már tisztázott volt, hogy egy egyszerű hányás-hasmenés járványt szedett össze. De nem mehettünk haza, el voltunk zárva, még a szobából sem mehettünk ki.
Kórházi körülmények
Mindenki nagyon aranyos volt, de…
A kórterembe 1 kiságy és 1 normál ágy volt. A fiam 5 éves és 115 cm, nem fért el a kiságyban. Mivel 4 ágyas kórteremben karanténoskodtunk, egy normál ágyra akartam fektetni, de azt mondták nem lehet, nehogy leesen az ágyról.
Nekem egy nagyon lapos párnám volt és egy takaróm. A kiságyban SEMMI nem volt. Egy lepedő és kész. A férjem hozott be plusz párnát és takarót.
Be voltunk zárva egy kórterembe játék és internet nélkül. Még a folyosóra sem mehettünk ki, látogatót nem lehetett fogadni. Egy szem telefon volt nálam, azon néztünk mesét amennyit tudtunk. Fél napig nem ihatott, majd 1 napig nem ehetett. Amikor meg már lehetett neki enni, akkor kaptuk a kórházi kosztot. Egy átlagos válogatós gyerek szerintetek abból mit eszik meg? A gyerek unatkozott, éhes volt, nyűgös volt. Büfébe nem lehetett kimenni, hogy vegyek neki valami nasit, egy kis ropit vagy bármit. Én majd belehaltam a kávéhiányba. 1,5 nap után este remegtem az idegtől, úgy hívtam fel a férjem, hogy jöjjön értünk most azonnal vagy kiugrom az ablakon.
Tudjátok, amíg beteg a gyerek, addig letört, nézi a TV-t és elvan. De amikor jól van – és Peti nagyon jól volt, semmi baja nem volt – szaladt, játszott volna, de nem lehetett. Kínunkban már bunkert építettünk a kiságyból.
Hogyan kerültünk haza?
A harmadik napra jött meg az első koronavírus teszt eredménye, ami negatív lett. Ekkor kértem az ügyeletes orvost, hogy engedjen minket haza. Azt mondta, meglátja, mit tehet. Majd fél óra múlva szólt, hogy megírja a zárójelentést. Este 8-kor sikerült megírni. Elhiszem, hogy sok dolga volt, de akkor is durva. De a hab a tortán az volt, amit mondott, amikor kiadta a zárójelentést: “Nos, Anyuka, ha haza akarnak menni, akkor vegye tudomásul, hogy ez most saját felelősségre megy. Mi itt még egy csomó vizsgálatot el akartunk végezni, dehát ha ennyire menni akarnak, akkor menjenek. Ha a gyereknek valami baja lesz, az a maga felelőssége. Itt a zárójelentés, vigyék el a gyerekorvoshoz, majd ő megmondja, mi legyen.”
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Elkapott a gyerek egy hányás-hasmenést. Gyerekeknél ez rutin dolog. Semmi baja neki, egyszer hányt, meg kétszer volt hasmenése. Negatív a koronavírus tesztje. Most mit tudományoskodik ezen ennyit?
Tudom, hogy biztosan túlterhelt és csak hosszú napja volt, de nekem is hosszú 3 napom volt. Az autónál amikor megláttam a férjem, elkezdtem zokogni és vagy fél óráig bőgtem. Az idegösszeomlás szélén még a doktornő is rugott belém egyet, nagyon rosszul esett.
Konklúzió
Nagyon szidtuk magunkat a férjemmel, hogy miért hívtuk fel a 112-t. Egy sima hányás-hasmenéssel 3 napig szenvedtünk bent. Teljesen feleslegesen…
1 hétig azért otthon maradtunk mindannyian. Elmentünk a gyerekorvoshoz, aki megvizsgálta, mindent rendben talált. Voltunk vérvételen, ott is minden rendben volt.
Máskor megfontoltabbak leszünk és megpróbáljuk jobban átgondolni, hogy mit csináljunk. És nagyon jó tudni, hogyha kijön a mentő, semmit sem ad a gyereknek. Szóval inkább irány autóval a legközelebbi sürgősségi, mert ott hamarabb kap valamit a hasfájásra.
Legutóbbi bejegyzések: