Ez egy tipikus olyan téma, amire nincs jó válasz. De véleménye mindenkinek van, fejtegessük egy kicsit ezt a témát!
Mi az egyeltalán, hogy ideális korkülönbség?
Az, ami a legjobban tehermentesíti a szülőt. Merthogy erről van szó: a legkevesebb munkával-bonyodalommal-anyagi ráfordítással megúszni a gyerekdolgot.
Milyen tényezők számítanak?
Fontos, hogy tudjuk, hány gyereket szeretnénk. Hány éves most az Anyuka (mert Neki a legnagyobb megterhelés ez) és milyen kor az maximum, ami még neki belefér az utolsó gyereknél. Hiszen van aki úgy gondolja, 35 év fölött kockázatos lehet egy terhesség, mások 45 évesen vállalják be az első gyereket. Ma már nincsenek határok.
Mi az előnye a kis korkülönbségnek? (1,5-3év)
Amit legtöbbször hallok: jobb gyorsan túlesni rajta. A rossz korszakok elkerülhetetlenek, tudd le gyorsan és aztán nyugi lesz. 3-4 éves kor után már eljátszanak egymással, akkor “megtérül a befektetés”.
Mi az előnye a nagyobb korkülönbségnek? (5+ év)?
Van időd kipihenni Magad két húzós időszak között. Testileg-lelkileg regenerálódhatsz, el tudtok menni nyaralni párszor. Ennyi idő elteltével már vágyni fogsz arra, hogy újra babusgass egy csöppséget. A nagyobb tud majd vigyázni a kicsire, segít majd tanulni neki, stb.
És szerintem mi az igazság?
NE HALLGASS SENKIRE, KÖVESD A SAJÁT TEMPÓD!
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha mindig is 4 gyereket terveztél, de 1 után úgy érzed, kimerültél és képtelen vagy már megint végigcsinálni. Lehet, hogy mire 2 éves lesz, mégis úgy érzed majd, hogy újra belevágnál. Lehet, hogy csak akkor, ha 4 lesz, de az is lehet, hogy soha.
Én csak a saját példámat tudom felhozni. 3-4 gyereket terveztem, gyorsan egymás után, főleg azért, hogy gyorsan túllegyek rajta és jobban eljátszanak egymással. Az első után gyorsiramban, nagy lelkesedéssel belevágtunk a kistesó-projektbe. De miután megszületett, valami megváltozott. Úgy éreztem, most kell egy kis pihi, elborzasztott a terhesség gondolata is. Arra vágytam, hogy a kisebb is minimum 3 éves legyen és el tudjak menni úgy WC-re, hogy közben egyik se akarjon az ölembe ülni. Újra fitt és csinos akartam lenni, biciklitúrára menni és futni járni.
Most úgy vagyunk vele a férjemmel, hogy harmadik biztos lesz, de CSAK akkor, ha mindketten úgy érezzük majd, hogy készen állunk rá. Nem akarjuk, hogy rámenjen a házasságunk. Mert most úgy érezzük, hogy még egy gyerek esetén annyi “felnőtt” dologról kellene lemondanunk, hogy mindig csak veszekednénk. Annak meg mi értelme?
Szóval most szó szerint várjuk, hogy nőjenek, mi is egy picit feltöltődünk, aztán ha újra 90% fölé megy a töltöttségi szintünk, akkor vágunk majd bele!
Kapcsolódó bejegyzések: