Nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, akinek megfordult a fejében: milyen jó lenne, ha néha valaki megcsinálná a takarítást helyette. A legtöbbeknek ez csak képzelgés marad. Viszont amikor anyagilag nem jelentene gondot azt a havi pár ezer forintot kifizetni, akkor kezdődik a komoly dilemma: ciki-e egy idegent beengedni és elvégeztetni vele a piszkos munkát?
Pár éve még azt gondoltam volna, hogy igen. Imádtam takarítani, szerettem, hogy van látszata és mindig örömmel néztem végig a frissen mosott padlón. Aztán kertes házba költöztünk, így megduplázódott a ház mérete, plusz kaptunk mellé egy hatalmas kertet is. Én olyan típus vagyok, hogy mindig sürgök-forgok és megtalálom a munkát, addig nem nyugszom, amíg nincs minden a helyén és csillog-villog az egész ház. A tisztaságmániám sokszor az egekbe csapott, a férjem néha már csúnyán is nézett rám, hogy ne foglalkozzak ennyit a takarítással.
Aztán terhes lettem. Nem hagytam el magam, 38 hetesen még egyedül csináltam meg a nagytakarítást és meg sem izzadtam benne. Büszke is voltam magamra.
Gyerek mellett viszont már gondot jelentett a dolog, főleg amikor olyan korba került, hogy elkezdett pakolni. Lejjebb adtam a tisztaságmániámból, már nem kaptam agyvérzést, ha picit lábnyomos volt a padló vagy maszatos az ablak. Ekkor azért már nagyon gondolkoztam rajta, hogy kellene segítséget hívni. Ismertem is egy nyugdíjas hölgyet, aki kis pénzért jár takarítani, teljesen megbíztam benne. Nagyon volt a kísértés, de mivel cikinek tartottam, ezért nem szóltam neki. Hiszen mégis mit szólnak majd a faluban ha megtudják, hogy takarítónőt hívok?
Közben viszont a férjem megunta a fűnyírást, mindig csak akkor vágta le, amikor már térdig ért a fű. Az én vérnyomásom pedig folyton az egekben volt, mert sosem volt szép a kert. (Tegyük hozzá, hogy 1400m2-es a kertünk, szegélynyírással együtt ez kb. 4 óra munka. Nyáron pedig hetente kétszer is le kell vágni ahhoz, hogy szép legyen.) Így felfogadtunk valakit, aki levágta. Először csak alkalomszerűen, amikor nem volt időnk. Majd egyre gyakrabban jött, még végül a férjem már meg sem fogta a fűnyírót.
De ha a fűnyírást nem ciki kiadni másnak, akkor a takarítást miért az? A mai világban miért az az alapvető, hogy a férfiak csak a munkahelyen dolgoznak, a nőknek pedig a háztartásban is helyt kell állni?
Aztán újra terhes lettem, ami adott egy nagy lendületet, hogy felhívjam Kati nénit. Először csak kívülről takarította végig az ablakokat. Pár hét múlva már kívül-belül. Aztán megkértem, hogy a fürdőszobát is takarítsa ki, és így tovább. Aztán már el is mentünk itthonról, miközben takarított. Kellett némi idő, mire eljutottunk odáig, hogy nemcsak alkalomszerűen jön, hanem rendszeresen. Én is takarítok persze itthon, így amikor eljön, megmondom neki, hogy mit csináljon meg, mi az, amire nem jutott időm.
Iszonyatos nagy könnyebbség, ráadásul vidéken nagyon kedvező áron meg lehet oldani. Nem is titok: óránként 1.000 Ft-ért takarít, és nagyjából 2 hetente tölt itt 4-6 órát. Ki lehet számolni, hogy nem kifizethetetlen, nem kell hozzá milliókat keresni. Nekem viszont aranyat ér ez a kis szabadidő.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mit gondoltok erről? Ha az anyagi részét nem nézzük, Ti kérnétek segítséget?