Amikor a cikk első részét írtam, még magam sem tudtam, mi fog megoldást hozni. Kétségbeesetten próbálkoztam, minden nap mással. Persze semmi nem működött. Próbáltam kizárni mindent, ami gondot okozhat. Kutakodtam az interneten megoldási stratégiákra, de sosem gondoltam volna, hogy egy ennyire egyszerű de nagyszerű dolog lesz a megoldás kulcs. És hogy mi az?
Had kezdjem ott először, hogy mennyire egyszerű elrontani. Amikor pici a baba, természetes, hogy szeretnél közel lenni hozzá. Ringatni, a kezedben tartani, mindenhova magaddal vinni. Ha sír, megnyugtatod, ha nem akar aludni, szinte örülsz neki, hiszen addig is szórakoztathatod. Viszed babakocsizni, hisz a friss levegő jót tesz neki, meg persze közben hátha találkozol ismerőssel, aki megnézi és megdícséri, milyen tündéri kisbaba. Aztán nyílik a baba értelme és kezdi ezt kihaszálni. Főleg, amikor elkezd mászni, megtanul felállni és kezdi igazán élvezi a játékot. Este, amikor aludni kellene, inkább még felfedezné a világot, hiszen annyi újdonság van számára.
Miért, veled nem így van? Este 9-kor már majd lecsukódik a szemed, de leülsz a TV elé, ahol pont a kedvend filmed megy és éjfélkor jut eszedbe, hogy aludni akartál menni 3 órával korábban. Vagy elkezded olvasni a regényed és annyira belemerülsz, hogy hajnali 2-kor azt veszed észre, hogy már képtelen vagy nyitva tartani szemed. Pont így van ez a gyerekkel is. Ő nem akar aludni, mert annyi érdekes dolog van a világon. És ő még nem tudja felfogni, hogy van holnap.
És nagyon okos. Már olyan fél évesen is nagyon jól tudja, hogyha bementek aludni, de ő elkezd játszani – és Te hagyod – akkor ezt bármikor megteheti Veled. Mert ha egyszer engedted neki, akkor máskor is megengeded.
A sikeres altatás kihatással van az egész kapcsolatotokra. Ha el tudod altatni akkor amikor TE akarod, figyeld meg, napközben is engedelmesebb lesz. Hiszen ez egyfajta alá/fölérendeltségi kérdés. El kell dönteni, ki mondja ki az utolsó szót.
Visszatérnék a saját példámra, vagyis hogy hogyan oldódott meg a probléma. Kb. 3 hónap sikertelenség után – itt értsd azt hogy SOHA nem tudtam elaltatni a gyereket, mindig vagy kocsikázás, vagy babakocsi lett a vége – annyira ki voltam idegileg, hogy a Keresztanyja jött minden nap délben és este is elaltatni. Nyári szünet volt, ő nem dolgozott. Látta rajtam, hogy kivagyok és neki mindig elaludt Petike. Így jött nap 2x és elaltatta. A gyerek nem sírt, én pedig kicsit kisimultam idegileg. Pár nap után viszont olyan tanácsot adott, amiért örökké nagyon hálás leszek: határozzam el, hogy most bemegyünk a szobába és elaltatom.
Elmagyarázta, hogy ne úgy menjek be, hogy “tegyünk egy próbát, vagy elalszik, vagy nem”. Győződjek meg róla, biztosan álmos, és ha biztos vagyok benne, hogy az, csak akkor vigyem altatni, viszont akkor ha törik, ha szakad, nem jövünk ki a szobából. Nem jövünk ki. Nem mászik le az ágyról. Nem kel fel. Alszik és kész.
Petike ekkor 18 hónapos volt. Megvártam este, hogy jól elfáradjon. Megvolt a fürdés, megitta a tejet. Lefeküdtem mellé, elmondtam neki, hogy most megyünk aludni és lefeküdtünk. Persze fel akart kelni, elkezdett nevetgélni és játszani akart. Nagy küzdelemre számítottam. Lefogtam, hogy ne tudjon felkelni. 2-3x megpróbál lemászni az ágyból, aztán rájött, hogy valami megváltozott Anyával. Beletörődött és lefeküdt. 10 percig nyitott szemmel feküdt, aztán elaludt. Az egész altatás kb. 15 percig tartott. Nem volt se sírás, se nagy ellenállás.
Másnap is kb. 3x még vissza kellett húzni, hogy ne keljen fel. Harmadnap már csak 1x. Azóta pedig van, hogy szépen elalszik, van, hogy 1-2x megpróbál elszökni, de visszahúzom és tudomásul veszi, hogy nincs játék, alvás van.
Na persze nagyon okos. Rájött, hogy fekve is lehet bohóckodni, Anya fülét húzgálni. Néha nevetgélünk egy kicsit elalvás előtt, de tudja, hogy nincs felkelés. 5-10 percet sokszor hagyom, hogy bohóckodjon, de utána szigorú leszek és előbb-utóbb tudomásul veszi, hogy alvás van.
Azóta én is nyugodt vagyok. Nem azon agyalok egész nap, hogy mi lesz este. Egy élmény az altatás és ennek így is kell lennie.
Néha persze lehet neki is rossz passza. Jön a foga és fél óra hiszti után alszik csak. Vagy megfázott és nem kap levegőt ha lefekszik. Van ilyen, de ilyenkor sem szabad megtörni. Mert elég, ha egyszer megtörsz és utána kihasználja.
Tehát összefoglalva: légy határozott. Mert ha magad is hezitálsz, hogy “álmos-e vagy nem”, akkor megérzi és kihasználja a gyerkőc. Ha bementek a szobába és lefekszetek, nincs visszaút. Ha egy óráig sem akar aludni, mert esetleg mégsem álmos, akkor majd elálmosodik az ágyban, de nincs felkelés. Ezt jegyezd meg, nincs felkelés.
Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, vagy szívesen javasolnál témát, likeold a Babamamablog oldalt Facebookon és írj Nekem, válaszolni fogok! Ha nem akarsz kérdezni, akkor is lájkolj, nem haragszom meg érte 🙂