Mi az a határ amikor már betegnek számít a gyerek és nem szabad oviba/bölcsibe vinni?

Azért bátorkodtam előjönni ezzel a témával, mert nálunk családon belül elég nagy viták alakulnak ki abból, hogy mikor maradjon itthon a gyerek és mikor vihető még közösségbe.

Vannak persze az egyértelmű esetek, amikor természetes, hogy itthon kell maradnia. Például ha belázasodik, nagyon folyik az orra, erős hasmenése van vagy látszik rajta, hogy bágyadt, fáj valamije.

Sokszor van viszont úgy, hogy semmi erős tünet nem jön elő. Ilyenkor persze én is érzem, hogy biztos-ami-biztos alapon jó lenne itthon tartani, de mivel mindketten dolgozunk, így nem olyan egyszerű megoldani a dolgot.

Mi például jártunk már úgy, hogy szombaton fülfájásra panaszkodott (ami nála mindig a mandulájából sugárzik ki). De sem rosszkedv, sem láz nem volt egész hétvégén, vasárnapra a fülfájás is elmúlt. Észrevettük, hogy a mandulája valóban nagyobb egy picit, de mivel nem köhögött, nem volt lázas, nem fájt semmije, én hétfőn bevittem oviba.

Na ebből akkora családi lecseszés lett a nagyszülők részéről, hogy hogy vihetem a beteg gyereket be az oviba (persze segíteni senki nem tud, hogy vigyázzon rá).

Hétfőn ovi után persze elvittem gyerekorvoshoz, aki C Vitamint és Kalciumot írt fel csupán, és az ovi ügyében úgy nyilatkozott, hogy rám bízza, ha meg tudjuk oldani, tartsuk otthon, ha nem akkor igazából mehet oviba.

Na szép, ettől nem lettem okosabb.

Nálatok mi a határ?

Kapcsolódó bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük