Mikortól “normális” külön szobába költöztetni a gyereket?

Nálunk kezdettől fogva külön szobában aludt a kisfiam. Hazahoztuk a kórházból és első este ott aludt, persze légzésfigyelővel. Már akkor is sokan vádoltak azzal, hogy milyen dolog ez. 

Ha néha nyűgösebb éjszakája volt vagy netán lebetegedett, akkor én költöztem át inkább hozzá.

Aztán a kistesó érkeztével alkalmanként csak áthoztuk a hálószobánkba, hogy a kicsi ne zavarja. Volt, hogy hetekig köztünk aludt. De a fő törekvés az, hogy külön szobában aludjon.

És hiába 3,5 éves, ovis nagy kajla gyerek, még mindig sok helyről hallom, hogy ennyi idősen sem szabad külön szobába “száműzni”.

Egyik ismerősöm felmérést végzett kiscsoportos ovisok között és az a számomra meglepő eredmény jött ki, hogy 83%-uk a szülők szobájában alszik.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenhol ez döntés kérdése, a felmérés nem elit oviban történt, valószínűleg sokuknak szóba sem jöhet külön szoba helyhiány miatt.

Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy aki egyénként meg tudná oldani a külön szobát (ez lehet akár a testvérekkel közös szoba is), az a 3,5 éves gyerekét nem akarja még különköltöztetni, vagy akarná csak nem sikerül?

Én lennék szívtelen Anya, hogy külön szobába száműztem a gyerekem?

Kapcsolódó bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük