Az egyik első dolog ez volt, amit megvettem. Hiszen az elmélet olyan szép: ha valamit csinálni akarok, a gyereket egyszerűen csak belerakom a járókába, aki gyönyörűen és persze csendesen eljátszik majd benne. Na persze…
Az első gyereknél hamar elrontottam. Igaz, újszülöttkorától sokat benne volt, de amikor 6 hónapos korában elkezdett mászni és rájött, hogy a járóka ebben korlátozza, sírt, nekem pedig megesett rajta a szívem. Így végül gyorsan túl is adtam a járókán, csak a helyet foglalta, a kisfiam egy percet nem volt meg benne sírás nélkül.
Aztán a második terhességem alatt sokat gondolkoztam és végülis vettem egy utazójárókát. A kislányom a kezdetektől fogva sokat beleraktam. Egészen addig vele sem volt gond, amíg nem tanult meg kúszni és felállni. Míg korábban nagyon sokáig eljátszott benne, a kúszás elsajátításával már őt is korlátozta a “ketrec” és sokszor elkezdett sírni.
Tanulva a saját hibámból megpróbáltam picit hozzászoktatni. Az alábbi trükköket vetettem be:
– akkor teszem bele egy negyed órára, amikor a legjobb hangulatában van (nem éhes, nem álmos, nem fáj semmije). Még akkor is, ha amúgy nincs rá szükség. Ilyenkor mégha nyafog is, de legalább nem sír benne.
– ha nagyon kétségbeesik amikor belerakom, akkor inkább kiveszem
– viszont ha pl. WC-re kell mennem és nem tudok rá figyelni, abban a 3 percben mindenképpen belerakom akár sír, akár nem
– amikor a járókában van, inkább rá sem nézek, mert akkor azt hiszi, ki fogom venni
– nem sétálok a járóka felé, mert akkor is azt hiszi, ki fogom venni és sír utána
– nem akkor veszem ki amikor sír, hanem amikor egy pillanatra abbahagyja
– ha csak nyafogósan sír, akkor véletlenül sem veszem ki
– amikor éhes/álmos, akkor nem teszem bele, mert akkor biztosan sírás lesz a vége, azt pedig nem akarom, hogy megútálja a járókát
Így sikerült elérnem, hogy napi 4×10 percet be tudom tenni a járókában úgy, hogy akkor legalább nem sír. Nagy eredménynek érzem ezt is. Ez is nagy segítség.
A környezetemben kérdeződködtem és 1 kivételtől eltekintve senki sem járt nagyobb sikerrel. Úgyhogy erre fel kell készülni: a járókában kevés gyerek játszik el sokáig, inkább csak arra lehet használni, hogy amikor tényleg nem megoldható felügyelete, akkor ott biztonságban van pár percig. Szigorúan csak pár percig. 🙁
Kapcsolódó bejegyzések: