A gyerek megríkatása – szükséges rossz vagy felesleges lelki terror?

Egy szülő sem szereti sírni hallani a gyerekét, és persze mindent meg is tesz azért, hogy el lehessen kerülni ezeket a helyzeteket. Persze néha betegség, baleset miatt biztosan hullat pár könycseppet a gyerkőc, de azt igyekszünk elkerülni, hogy mi legyünk a sírás oka. 

Aztán eljön az idő, amikor el kell döntenünk, hogyan neveljük a gyereket: megpróbáljuk szép szóval megtanítani neki a dolgokat, vagy szigorúak leszünk és hagy sírjon…

Mi először a szép szavas változatot követtük. Néhány téren be is vált, néhány területen viszont felsültünk. Jöttek a gondok: nem akart este aludni, ha már nem az volt amit ő akart akkor jött a hiszti… Ekkor úgy döntöttünk, keményítünk egy kicsit és sajnos azt kell mondjam, volt értelme.



Az esti altatás példáját mesélném el (2 éves kor körül): egyszerűen sosem jutottunk el odáig, hogy becsukja a szemét. Ha másfél óra alatt elaludt, akkor azt már sikernek könyveltük el.

Aztán újra terhes lettem és láttuk, hogy ez nem tartható, így a férjem (ő a szigorúbb) kezdte el altatni. Amikor jött az első este, hogy egy óra alatt sem aludt el, akkor megmondta neki, hogyha így folytatja, itthagyja egyedül a szobában és nem jöhet ki. Többszöri felszólításra sem csukta be a szemét Petike, a férjem erre kijött a szobából és megmondta neki, hogy ő nem jöhet ki.



Persze szörnyen elkezdett sírni, de ez nem hiszti volt, hanem kétségbeesett sírás. Nem jött ki a szobából, de kiabált utánunk és nagyon sírt. Kb. 2 percet hagytuk így, de az egy órának tűnt. Ekkor bement a férjem, elmagyarázta neki, hogy aludni kell, majd újra kijött. Ekkor 1 percet vártunk (ez is szintén egy órának tűnt), visszament, megbeszélték, hogy mostmár becsukja a szemét és alszik és akkor Apa itt marad vele. 10 perc alatt elaludt.

Azóta minden este 10-20 perc az altatás, ami elfogadható. Ha pedig láthatóan csak játszik alvás helyett, akkor elmondjuk neki, hogy itthagyjuk egyedül ha nem alszik és ez mindig beválik.

Pár havonta előfordul, hogy nem válik be, akkor sajnos újra hagyjuk sírni 1-2 percet egyedül a szobájában és utána hónapokig nincs gond.



Tudom, ez nem a legjobb megoldás, megszakad a szívem, dehát bevált.

Egyik barátnőm mesélte, hogy ők az öltözködéssel voltak hadilábon, sosem akarta a gyerkőc. Aztán egyszer megelégelte, otthagyta a gyereket, rácsukta az ajtót és hagyta, hogy pár percig sírjon. Azóta öltözködik első szóra.

Amikor néhány esetben ilyenre kényszerülök, olyan szívtelen anyukának érzem magam. Pedig szerintem csak a mai kor sugallja azt, hogy nem szabad sírni hagyni a gyereket. Néha bizony kell, akármennyire is fáj 🙁

Kapcsolódó bejegyzések:

Fogmosás – hogyan és milyen korban kezdjük?

Bölcsőde: előnyök és hátrányok

Miért hisztizik a gyerek?

Mikor lesz már könnyebb? Avagy problémák az első évben